Holnap megírom a Sárospataki kiruccanásunk történetét, most megyek a Johival játszani.
Szóval, a lányokat leadtam az oviba: a VUK csoport lelkes tagjai. Ezt majd később kifejtem.
Egyenlőre a kirándulásra kellene visszaemlékezni. Augusztusban sárospataki tengerszemnél jártunk. Bár a képeken nem nagyon látszik, milyen ember próbáló meredek úton kellett felmenetelni a tengerszemhez.
Alattunk a völgy, benne a falu:
Valaki az út felénél piros festékkel felírta: FÉL ÚT! Ez a felirat szerintem sok -sok expedíciót megmentett már: A fele hátra van, csak egy kicsit még! Bius is felkapaszkodott, pedig minden fajta nézést kipróbált: hátha valaki megszánja a szenvedéseit... :-(
Egy kis ivásra és pihenésre azért volt lehetőség a kihelyezett ülőkéken:
Útközben, bár megvolt rá az esélye nem láttunk viperát:
sem siklót:
de még ezeket a gyönyörűen csillogó gyíkokat sem pillanthattuk meg:
Ott, a táblán díszelegtek:
Útközben egy túrázó lefényképezett minket, legközelebb, majd mi állunk szemben a nappal:-)
bár ilyenkor nincsenek szép fények.
Ezt a szép virágot én vettem észre az út mentén, a vállig érő gazban:
A tengerszem egy régi kőbánya vízgyűjtője . Ott valaha erős és izmos férfiak követ fejtettek, és hatalmas malom köveket készítettek. Hol vannak már azok a kövek?
Valamint a sziklába vésett szobákban laktak.
Johi természetes keretben:
Azért az élő világgal is találkoztunk. A kígyók jó helyen vannak a sötét, föld alatti üregeikben.
Gréta a csúcson:
A vidámság a lényeg, no meg, hogy legyen mibe kapaszkodni:
A jó kedv töretlen, hiába tombol a kánikula, itt a lombok alatt kellemes az idő. A szúnyogok is így gondolták, mi azonban készültünk: OFF!
Nem tudom, hogy mi volt az uzsonnában... hirtelen azt vettük észre, hogy valami titokzatos
ármány kerítette hatalmába lányainkat:
Johikának elromlott az átváltozója, de Ő is küzdött...
Erre, mit mondjak? Ime a "nagy" lányunk, húgai példaképe:
Már amikor minden veszni látszott, feltűnt a herceg, és feloldotta a gonosz átkot:
A lányok megmenekültek, és újra eredeti szépségükben pompáztak a mező közepén.
Súgok egy titkot, neked:
Mutasd a szemed!
Erősen tudom szorítani a kockát, mind a négyet!
Vannak képek,
amik magukért
beszélnek
Utolsó falatok indulás előtt.
A tengerszem:
A korlát mögött kezdődik a szakadék!
Elsősegély. Itt a sziklákon nem nehéz elesni.
Vajon ki lakik itt?
Johi éppen lajhár.
A cél és egyben a kiindulási hely is a kis horgász tó volt. Háttérben a tóhoz tartozó pince gazdájának kutyája. A pincében jó fajta étellel és finom borokkal várják a túrázókat.
Miután jól kifáradtunk, elindultunk hazafelé. Út közben megálltunk: úti cél Szerencsi Csokoládé fesztivál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése