Útközben Károly falváról a tervek szerint megálltunk - eredetileg pihenni - a szerencsi kiállításon. A kapuban nem hitték el, hogy a lányaink közül egy már iskolás, egy meg az utolsó ovis évét kezdi szeptemberben. Végül is a kapu őrök megértették, hogy nem három négy évessel jöttünk,meg, hogy nem ikrek... Gréta önérzetén sem esett csorba: megvehettük a diák belépőt. Bianka is szeretett volna "baba-jegyet", de itt olyant nem árulnak. Johi, mint mindig, élvezte, hogy süt a nap, és a bogárkák itt is mászkálnak a kövek között, mint a világ többi városának térkövei között...
A vár elölről:
Ugyan az hátulról, azaz a belső udvar:
Délután három órakor a hőség még csak kezdett igazán elviselhetetlenné válni. A várfal kövei izzottak a kánikulában. Még jó, hogy a gyepre gondoltak a szervezők. Szerencsére :Fűre lépni tilos ! táblát nem tettek ki.
Hamar megszáradtak aztán
A hőség elől a várba húzódtunk be. A bejáratnál már mindent betöltő édeskés csoki illat áradt szét a levegőben. Belegondoltam, van abban valami, amit egy hölgy mondott: Itt ehetne csokit, de itt nem kívánja, inkább otthon eszegeti...
A kakó fa termése
Szüret
A folyosón bal kéz felől volt a húsvéti nyuszik asztala. Megfigyelhettük a csoki nyuszi készítés lépéseit. Amint a folyékony csoki a formába töltve egy "centrifugára" szerelve forog. Ettől lesz üreges. Valamint a kis csoki öntő formában a bon-bon gyártást, valamint a "kis csoki rázogató nagy tepsit" . Akinek nem áll rendelkezésére ilyen rázóka, készüljön fel, hogy az otthon öntött csokik "huplisak" lesznek, főleg, a "megfelelő" hőt kell biztosítani. Ez a megfelelő azt jelenti: "titkos". Megfelelő hőmérséklet mellett van még "megfelelő idő". A lényeg számomra, hogy a csoki végül szintén legyen "teljesen megfelelő, titokzatosan finom és aromás, megfelelően puha" :-)
Csokis keksz gyártás:
A fantáziára és a kézügyességre van bízva, ki mit alkot. Bár ezek az alkotások
nagyon rövid életűek.
Bius is felérte az asztalt :-)
Ezt nem lehet elrontani.
.
Mégis jó, hogy van nálunk törlő kendő...
Ez a gép pedig a csoki télapókat pörgeti. Mire eljön a Télapó, a csokik is biztosan elkészülnek!
Mint megtudtuk, Kockás! Túró Rudi is van... Persze egymás mellett felsorakozva, több kis asztalkán mutogatták magukat a különböző gyártók édességei. Szigorúan csak nézni szabadott.
Útúnk során találkoztunk szobrokkal is, természetesen csokiból:
Rákóczy Feri bácsi és kedvenc mesehőse
Picur Pom Pommal a fején.
Ez meg a Gombóc Artúr, gondolom kakaó bab van a lábai között.
A szerencsi gyár pörkölt cukorból, közepén a szép zöld gyep.
Kint az udvaron pedig egy kis közös várfestés várt ránk. Sima osb lapok, idén ráadásul csak egyszer kenték le falfestékkel.
Bius most sárgát kér, de majd fog másikat is kérni. Rendben.
Kint és bent folyamatosan ment a festés. Egyik másik gyerek rajzát a később jövő átértelmezte, de ez itt nem jelentett problémát.
Talán virág lesz, vagy szívecske, mindegy. Úgy is szép lesz.
A bazársoron is végig haladtunk. Kinek mi tetszett:
Ez az állatka már nem karmol:
Balkézben a túlélő csomag: savanykás meggyes selyem cukor.
Őszintén mondom, ennyi jó fej kofát rég nem láttam. Simán engedték , hogy a lányok végig taperolják a cuccokat. Még kedvesen mosolyogtak, minden kérdésre szívesen válaszoltak.
Szép, puha, és persze kézműves bábok.
Ezt a szép inget is ott láttam meg. Kellemes átmenet az népies és a butik ruci között. Csupán méret problémák adódtak.
Lássuk, hogy is működik az ajtó...?
Bius inkább arra volt, kíváncsi, hogy mi is van bennük:
A kevés fa adta viszonylagos árnyékában pihentük ki a festés fáradalmait, valamint bábműsor is szórakoztatta a közönséget.
A lányok nem igazán értették, hogy miről szól, de nagyon cukik voltak a bábok.
Apa később megfejtette: a gyerekorri meséinken utaztak keresztül a barikák...szóval retro party is volt.
A háttérben szépül a vár, a család pedig lankadatlan figyelemmel követi a bábszínpad eseményeit.
A hosszúra nyúlt napunk vége felé még a gyöngyfűzéses asztalnál is megálltunk. Bár akkor már inkább az autót kellett volna megkeresni. Erről nincs értékelhető képem, viszont van három kis karkötőnk valamelyik kütyüs dobozban erre arra. Szóval ilyenkor legyen okos a szülő, mikor tudja, hogy hány órakor hol kellene lenni még mennyi kilométer van vissza a fürdőkádig, az ágyikóról nem is beszélve. Persze a boltban is van, és tudunk venni egy kis csomag gyöngyöt, de ez ITT készül, már csak ez hiányzik a boldogsághoz. A mérleg másik serpenyőjében gyermeke gyönyörű kék szeme, könyörgően néz: Anya, úgy szeretném! És anya elhiszi, ez most itt NAGYON fontos. Minden esetre megfűztük apát is és a karkötőket kis segítséggel. Az ékszerek néha hordva is vannak.Viszonylag időben, pár perc késéssel elköszöntünk a színes forgatagtól, elindultunk haza.
Hazamenetelre kész állapot: kellően fáradt ,
maszatos,
és nagyon nagyon melege van.
Enne már valami tartalmasat, bocsánat: igazit !, ennyi édesség után...
A résztvevők biztonságáról "Apa testőr" gondoskodott.
A prgoram házigazdája: Gombóc Artúr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése