Az első reggel vidáman indulunk neki Nagybetűs Életnek. Bár nem látszik, de a mosolygós gyerekek mögött a megpakolt iskolatáskán és az alvós macikon kívül, még van két ovis zsák, egy technika doboz, egy torna zsák, WC-papírt, szalvétát és zsebkendőt rejtő bugyor persze háromszor... Miért is nem mentünk kocsival?
Mindenesetre jobbára Péter és köztem elosztva a terheket sikeresen megérkeztünk iskolába.
Lelkemet megnyugtatva vettem észre: a legtöbb szülő szintén a vállán cipeli a sok-sok egyebet, talán ilyenkor, bár hétköznap van, de mégis valamiféle ünnepi hangulatban cipeli a sok málhát, ellenállhatatlan vágyat érezve, mintha muszáj volna megmutatnia a többieknek: Látjátok?! Sikerült mindent beszerezni a kölöknek ami a sulikezdéshez elő vagyon írva...!Ezentúl minden reggel elindul a biciklis csapat, csak a sok cuccot nem kell vinni. Ennyi előnye van a napközinek, hogy a táskát csak hétvégén kell hazavinni, de akkor sem muszáj!
A nagy épület. Grétáék a második emeleten "laknak".
Bár alig kivehetően, de a kezében a WC-papír, zsepi, szalvéta bugyorral áll szépen, és várja a sorát, amíg beadminisztrálják, hogy beszolgáltatta hiánytalanul az ellátmányt.
Ez már az ovi előtti búcsú.
A " VUK csoport" híres két tagja. Ildikó néni szárnyai alatt aztán hamar mindenki megvigasztalódik, és jó hír: szeretnek oviba járni a lányok! Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése