Egy új év

Ez az év teljesen új. Minden más: a város, az iskola, a tanárnénik, a tankönyvek, talán a gyerekek hasonlóak, de a régi osztálytársak is hiányoznak. Hiába minden szép és minden jó itt, és mesés, hogy együtt van a család, de Gréta két boldog mondat közé többször beszúrja:

-Mikor megyünk már haza?

ill. ilyen számításokat végez:

-Jövőre a harmadikat kezdem az osztályommal, de ha mégsem akkor negyediket.

Bius pedig kerek perec megmondta az óvónéninek:

Ő költözik úgy sem fog sokat idejárni, és Romonyán finomabb tarhonyát főznek az oviban, Ő ott szeret lenni.

Johikánál pedig a lényeg: csak legyen elég ceruza és papír. Ő bárhol otthon érzi magát.

Az évnyitó, a kora őszi kánikulában. Persze a tanári kar kedvezményezettjei az árnyékban állhattak, és a pódiumon ráadásul. Néhány szerencsésebb családtagnak jutott hely a fák alatt, de például Grétáék osztálya a tűző napon állt. Szerencsére nem húzták sokáig a lelkesítő szép szavakat, így hamar befejeződött a kényszerű tömegszaunázás.

Gréta osztályfőnöke is lányos anyuka, Anikó néni a neve.

A nyakkendő bárhogy kötöttük Grétára nagy neki. Bár utólag, mint vettem észre a legtöbb gyerek, sőt tanár is, csak valamiféle vállkendőnek használva lógatja bele a ruhája elejébe a két hosszú kék csíkot.

A boldog család

A régi osztály, nem felejtjük