Széna-szalma

Egy szép őszi napon elindult Zsófi mama és a "Csipet-Csapat" a Szalma kiállításra. A ravasz csel ellenére megtaláltuk a Szalma Birodalmat. Először ugyanis egy régi mozi épületéhez irányítottak minket, miután rajtunk kívül más életjel nem látszott, felkutattuk azt a BIZONYOS helyet.

Megérte!

Fruzsi és Johanna mentek elöl, Ők vezették a felfedező utat. A nagy város széles utcáján nem tévesztették el a házat!

Volt itt vidámság, puha zizegő szalma, pajta hangulat!

Egy mellékes kis helységben nem mellékesen alkotni is lehetett, ide menekültünk be egy egy gyerekkel, ha már nem kaptunk levegőt.

Sajnos az ezzel járó por kiűzte apát, de pár fénykép erejéig bátran dacolva a szállongó szöszmöszökkel, porral, pár képet csinált.

Bianka és Viktor kedvence a kis csúszda volt, mint mindenről erről sem volt probléma, ha lepottyant valaki. Sajnos nagyon nagyon kevés kép tudott készülni, de a többi gyerek is így élvezte a vidámságot!

Az elbúcsúzás már nem ment olyan könnyen. Többek között, mert mindig volt egy "utolsó" játéki, ill. a ruhába, zokniba stb. helyre került kicsi, bökő szálakat a végtelenségig lehet szedegetni...

Végül úgy döntöttünk, apa közel parkol a helyhez... a többit otthon a fürdőben ill. az udvaron elintézzük.

Perec után Ropi

Ő már nálunk marad: Ropi a neve. Csak nem kóbor, hanem bevándoroltatott sün, méghozzá Afrikából, és élősködőmentes.

Ja, és apáé!

Kóbor süni

A süngyerek neve: Perec.

Ideiglenesen lakott nálunk. Apa mentette meg az autók elől.

Perec eleinte nem érezte magát nagyon otthonosan, de hamar kibújt a tüskéi alól.

Aztán a pincében rendeztük be a lakosztályát, két kazán is fűtötte. Hát inkább nem akarok emlékezni arra, hogy milyen "otthonosan" is érezte magát ott a vendég...szóval eleinte lombot cipeltünk be neki az udvarról, aztán rájöttünk, hogy csíkokra vagdalt reklám újság is jó lesz, a következő almozásnál már csak simán leterítettem neki az újságot. Bár Ő inkább a muskátlis ládában, ill. a rongyos zsákban érezte jól magát - ennek köszönhetően véletlenül majdnem a kukába került...

Aztán utazni is kellett, mi lesz vele addig: végül is Mónika és Gábor főztek rá, és látták el friss vízzel, köszönjük :-)

Az állatorvos felírt Perecnek macska tápot, és lefújta kullancs irtó szerrel is. Sajnos nem potyogott ki az össze förmedvény, ezért apa megműtötte: 5 kisebb nagyobb kullancsot bányászott ki belőle. Dokumentálva, de még nem tudom, hogy posztoljam -é...? Elrakom Hallowen-re! És csodák csodája Perec békésen tűrte, bár állandóan mehetnékje volt: folyton mozgó nedves kis orrával állandóan szaglászott, okos gombszemeivel pedig kíváncsian pislogott ki kis tüskés kabátkája alól.

Íme alulról Őkelme. Szép puha, bundás hasa van. Viszont elképesztő körmöket visel!

Vizsgálat céljából tettük egy használaton kívüli hörcsög ketrec tetejére. Érdekes alul a puha hasán nem volt egy élősködő sem, bezzeg a tüskéiben.... ki érti a kullancsokat?

Miután felhizlaltuk -350gr ról kb 700 gr ra - , megtanultuk: a sünik csak a mesében esznek almát! Igyekezni kellett , hogy hamar hízzon, mert ha a talaj menti fagy tartósan mínusz 10 fok alá süllyed, már nehezen tud magának jó kis fészket készíteni, ill. felkészülődni a hibernálódására.

(Egyébként rengeteg kaját képes meg enni egy ilyen kis jószág, talán a kutyánk eszik ennyit, és a mellékterméke is vetekszik egy másik nagyobb testű háziállatéval :-( ...)

Aztán egy szép szombati délután, elindultunk, hogy visszavigyük a természetbe. Johi biciklijén utazott egy kosárban kényelmesen kibélelve újságpapírral.

A gáton túl van a kis erdő, bizony nem egyszerű leereszkedni, Gréta ment elől, és vitte a kosarat, mögötte a lányok vigyázva. Anya átvette Pennyt, apa pedig fényképezett. Penny is ment volna szívesen, eleinte nehezére esett maradni, de aztán hamar talált valami új szagolni valót.

Utolsó simogatások. Johinak még arra is volt ideje, hogy kisebb kavicsokat és virágot is szedjen :-)

Jó pihenést, álmodjál szépeket Perec!

Még levél

Már régen megszülettek a fejemben ezek a levéldíszek, tabi látogatás alkalmával el is készültek:

Hozzávalók:

szánj egy hétvégét a nagyszüleidre és a finom ebéd után

menj ki a kertbe szedjél pár szép levelet, ill. bogyót

egy kartonra rajzolj egy tetszőleges virágot (legjobb a legegyszerűbb forma)

ha kivágtad, kend meg a nagypapád fa ragasztójával ,

és pakold rá a leveleket, közepére pedig bármilyen színes bogyó kerül,

ahol nem fedi be a kartont a termés, oda a nagymamád fűszereiből szórj egy keveset.

Ez éppen Gréta keze munkája, ahány virág születik mindig más, hiszen tudjuk, hogy a Teremtő minden levelet egyedinek alkotott!

Közben a halászlé is elkészült, de már bent ettük meg, a kis levélvirágokat az előszobába helyeztük el.

Ha meg elszáradnak, majd lesz belőlük meleg a kazánban :-)

Kocogás után lazulás

Előnye is van annak, ha az anya ráér néha délelőtt, így lehettem tanúja ennek az izgalmas eseménynek. Bár elvileg "csak" fényképezni mentem, de akaratlanul is belevonódtam a feladatokba, a képekből ki meg el ugráló gyerekek ellenére, találtam pár értékelhető emléket is.

A hosszú ősz alatt meglátogattunk egy másik ovis csoportot is, ahol egy akadály versenyre voltunk hivatalosak. Mint kiderült nagyon erős a mezőny, de kiálltuk az összes próbát.

Minden csoport a saját zászlója mögött sorakozott, a miénket a többiekétől eltérően nem az óvónénik, hanem Johi készítette.

A zászlón VUK róka ül, és ravaszan mosolyog :-)

Első feladat, ezzel a járgánnyal végig haladni a pályán úgy, hogy csak a kormányt mozgatja az ember gyereke. A legtöbb versenyző motornak használva száguldozott el Johi mellett be a célba, bár a kormányt "rángatva "kicsit lassabb is, de sokkal izgalmasabb. Azért a pontot megkaptuk.

Miután a fűben elhelyezett karikákon végig ugráltak, már csak a mászóka és a csúszdán kellett fel ill. le haladni, állítólag körülöttük mély víz volt :-)

Így visszanézve van előnye a vegyes csoportnak: a kicsik mindent csinálnak amit a nagyok, talán egy kicsit lassabban, de bírják a tempót.

A feladat, hogy a kijelölt bójáig és vissza trappoljanak a gyerekek ezeken a dobozokon.

Zsákba ugrás

Johi kiugrott a képből... :-)

A lányok éppen megmentik a fiúk becsületét.

Én kettőt, a Bius hármat rúgott be, a fiúk meg semmit - kommentálta a képet Johi. Valóban, néhány lány rúgott annyi gólt, hogy elég legyen az egész csoportnak.

Ez nem feladat, ezt csak azok találták ki, akik az ugráló várra vártak, aztán persze mindenki mászókázott.

Éljenek a vegyes csoportos óvódák :-) Voltak olyan óvónénik, akik a "kicsiket" otthon hagyták, mi elhoztuk őket, és miért is ne?!

A csoport egy része kollektíve ugra-bugrál...

Végén a megérdemelt lazulás.

Bius ekkor már jól kifáradt - és az időjárás sem volt olyan zord, de jócskán lógott az eső lába, így - Ő inkább az ebéddel törődött.