2012. december 4., kedd

Zab és én

Egy életem egy halálom, ma reggel megfőztem első zabtejes tejbegrízünket. Szóval zabba-gríz. Kb. két bögrényit beáztattam este. Másnap jó kis nyálkás lett, persze belement a fazékba még kétszer annyi vízzel + kis nyírfa cukorral.
Aztán amikor főtt, szétturmixoltam a csodaturmixommal ott az edényben a tűzhelyen, és ment bele a dara.
Hááát, akkor amúgy is reggeli a ima ideje közelített, hát egy fohászt küldtem az Égi Pártfogómnak, hátha lesz ebből a nyálkából valami.
Amit tettem, még víz és turmix ezerrel!
A kakaó jótékonyan bevonta a tányérban csücsülő masszát. Péter rám nézett, és elhatározta, hogy most
jó fej lesz, és ő is tejbegríznek hívja a cuccot, amit reggelire pakoltam a család tányérjára.
Ízlik? kérdeztem. Kitörő lelkesedés elmaradt , és bár a gyerekek egy kissé gyanakodtak, hogy kicsit más az íze, de megették a nagyját,a megfelelő mennyiségű öntet, és szülői hallgatás mellett, végül is átvészeltük a reggeli falatozást.
Amikor bejelentettem, hogy ez lesz a vacsora, Péter kezében egy pillanatra megállt a kanál... bár csak le tudnám írni, hogy mi volt a szemében, de egy szót sem szólt.
Bocsi, kicsit sok lett... -  mentegetőztem - vagy adjuk a kutyának? - ajánlottam fel a kompromisszumot,
mert ételt nem szívesen dobunk ki.
-Hát együnk belőle este, és a maradék mehet a kutyának -szólt kedvesem, és ezzel lezártuk a reggelit.

Most ebédre is ezt kanalazom, és eper lekvárral, meg egy kicsit még szikkadtabb állapotában finom.
Sajnos nagyon laktató, és nem tudom az egész fazékkal megenni, remélem a családnak is bejön majd
a "lekváros zabagríz".

Neten utána néztem, állítólag, ha megpirítja az ember egy kicsit, akkor nem lesz ilyen nyálkás.
Valamint ha fele mennyiség zabkorba, az még javít a helyzetén. Viszont a tényen nem, hogy ez
nem a tehénből jött valami, és igen is tök más az íze és az állaga is hiába fehér. 
Tanulságul a gyerekeket nem lehet becsapni. Ha megették a vacsit, biztosan elmondom nekik, hogy mit ettek.
Előtte valamiért nem merem.

Aztán jóvátételként kapnak egy kis házi zselés szaloncukkert. Mert az is főztem vasárnap. Gyakorlatilag 100%- os narancslé zselésítve, cukkkkor nélkül :-) 
Péter, ha túlélte a "szuflét",  akkor biztosan segít felkockázni a szaloncukrokat, amik a hűtőben várják az próbát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése