Természet járás

Egy szép kánikulás reggelen indultunk neki, amikor embertársaink java, aki tehette, valami hűvös barlangban, vagy egy tó partján töltötte megérdemelt szabadságát. Azonban ezen a napon, tuti, hogy nem esik, és valóban, egyáltalán nem esett.  Nagyon szép képeket kaptunk viszont cserébe fáradozásunkért. Legközelebb megyünk nyáron hőségben, addigra varrunk egy zsákot, vagy befőttes üveget, egy kis meleget tartalékoljunk télire. Egyébként emlegettük is, hogy bezzeg télen... hát most tessék!... bezzeg nyáron :-)

Tarka szárnyú kis pillangó, ici pici lepke, gyöngyharmatos fogaton, szállj le a kezembe....!
(gyöngyharmat már felszáradt)

 Bius mutatta az utat, aztán ment elől papa, mi meg szépen mögöttük kullogtunk.

 Most mama ül a fűben, ... mama talán kedves vagy, vigyázol a cuccunkra!

 Mi pedig felmásztunk ide, mármint páran. Hát ezt a kalandot nem minősítem. Épp eszű ember nem mászik ilyen magasra, de legalább Johi velünk tartott, így már minden izgalmasabb volt.

Élve lejutottunk.

 Még egy pici lepke

 Bogárka

 Így kell DVD-t fonni!

 Swarovszki kristállyal... karácsonyra...?

 Gréta jobb kezében a sebesült lepke, akinek Biussal menedéket építenek.

 Bogárka még egyszer, most valamit csinál

Életünket mentette meg a hűs forrás, és az árnyékos patakpart. Út közben böngészett málnából csináltunk málnaládét. NAgyon finom volt.
Aztán újult erővel indultunk vissza! Mert sokan voltunk ám: Mi öten, papáék, és még Angéláék négyen!