Két esős nap között elugrottunk Debrecenbe a Mézeskalács fesztiválra. Volt mindenféle finomság, mézes bodzás fagyi, sok sok mézes süti, bio lekvár, szörp és finom Laci konyha. A múzeum belső udvarában helyzeték el a rendezvényt, ami nem túl sokadjára, talán harmadik alkalommal került megrendezésre, nekünk tetszett ha még lesz lehetőségünk rá, elmegyünk.
Amit nézünk az a bábműsor. Kicsit átköltve a Nyakliáb - Csupaháj - Málészáj Népmese
Szorgos méheket is megfigyelhettük. Szerintem ez méhkínzás, de jó hír, nem itt laknak mindig a méhek, csak időnként, és ilyenkor cukros oldatot esznek. Lehet, hogy ők ezt másképp élik meg, mint én gondolom, mert a fárasztó ide-oda repkedés helyett itt kaja, de akkor is hol a szabadság? Még jó, hogy nem vagyok bogárvédő egylet tagja, mert még le is fényképeztem a szenvedésüket...
Fegyverbemutató
Kézi tusa
Au, ez biztos fájhat...!
Páncél minőségpróba. A fiú él és virul, ej szó nélkül állta az ütéseket.
Így már kényelmesebb!
Volt itt minden,íjászat, célba dobás csatacsillaggal, dárdával és még sorolhatnám,de inkább barátságosabb vizekre evezek.
A dühöngő csatajelenetek mögött az idős hölgy békésen tekeri a diós pörkölt cukrot a tornác árnyékában. A félresikerült darabokat meg lehetett enni, de azt hiszem az egészek sem voltak drágák, csak ragadáncsosak, még jó, hogy volt csap az udvaron.
Finom volt :-)
Rengeteg kép készült akkor, de most ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Ill még egy utolsó, apa kedvence. A kólát ívó harcost nem sikerült lefényképeznem, de a háborús riportert igen :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése