Daniék nálunk

Idén is volt szerencsék Danival és Ezivel tölteni pár felejthetetlen napot. Sajnos nem igaz, mert bizony kopnak az emlékek, így gyorsan  utána jártam mivel töltöttük az egy hetet. A vakáció egy részében Sára és Kamilla is meglátogattak Miskolcról.

A Sajó nem fukarkodik a  felfedezni valókkal. Még a munkában kifáradt ember számára is akad egy kő az egyre apadó folyóban.

És a rengeteg kavics... éljen!

 Nézd, mit fogtam apa!

 Ilyen szép helyen folyik ez a víz, és ahol nem kavarják fel a vizét, ott még az aljáig is ellátni.

 Szívesen... !

A sodrás még a szélén is nagy, papucsból pedig csak kettő van, viszont akad kavics elég, és mindenki boldog.

Gréta és a sok kavics

 Pennyt sétáltatni nem egyszerű, Dániel kiállta hősiesen a kutyasétáltatók próbáját: felszedte a kutyagumit.
Most már lehet kutyája, és sok felnőtt is tanulhatna tőle! Ja, hogy büdös....kié nem ?!

 Futó pályán kis torna

 Amíg a többiek futnak, addig Ezi és Johi homok várat épít

 Penni sem szomorkodik. Annyira. Sajnos a kutyák nem kutyálkodhatnak a parkban.

 Találtunk gyíkot! A farka sajnos "magától" leesett...

 Kukucs, még ezt a békát is megvédtük, ha éppen félni támadt volna kedve :-)

Egy sereg gyerek

Természet járás

Egy szép kánikulás reggelen indultunk neki, amikor embertársaink java, aki tehette, valami hűvös barlangban, vagy egy tó partján töltötte megérdemelt szabadságát. Azonban ezen a napon, tuti, hogy nem esik, és valóban, egyáltalán nem esett.  Nagyon szép képeket kaptunk viszont cserébe fáradozásunkért. Legközelebb megyünk nyáron hőségben, addigra varrunk egy zsákot, vagy befőttes üveget, egy kis meleget tartalékoljunk télire. Egyébként emlegettük is, hogy bezzeg télen... hát most tessék!... bezzeg nyáron :-)

Tarka szárnyú kis pillangó, ici pici lepke, gyöngyharmatos fogaton, szállj le a kezembe....!
(gyöngyharmat már felszáradt)

 Bius mutatta az utat, aztán ment elől papa, mi meg szépen mögöttük kullogtunk.

 Most mama ül a fűben, ... mama talán kedves vagy, vigyázol a cuccunkra!

 Mi pedig felmásztunk ide, mármint páran. Hát ezt a kalandot nem minősítem. Épp eszű ember nem mászik ilyen magasra, de legalább Johi velünk tartott, így már minden izgalmasabb volt.

Élve lejutottunk.

 Még egy pici lepke

 Bogárka

 Így kell DVD-t fonni!

 Swarovszki kristállyal... karácsonyra...?

 Gréta jobb kezében a sebesült lepke, akinek Biussal menedéket építenek.

 Bogárka még egyszer, most valamit csinál

Életünket mentette meg a hűs forrás, és az árnyékos patakpart. Út közben böngészett málnából csináltunk málnaládét. NAgyon finom volt.
Aztán újult erővel indultunk vissza! Mert sokan voltunk ám: Mi öten, papáék, és még Angéláék négyen!

Debreceni mézeskalács fesztivál

Két esős nap között elugrottunk Debrecenbe a Mézeskalács fesztiválra.  Volt mindenféle finomság, mézes bodzás fagyi,  sok sok mézes süti, bio lekvár, szörp és finom Laci konyha. A múzeum belső udvarában helyzeték el a rendezvényt, ami nem túl sokadjára, talán harmadik alkalommal került megrendezésre, nekünk tetszett  ha még lesz lehetőségünk rá, elmegyünk. 

Amit nézünk az a bábműsor. Kicsit átköltve a Nyakliáb - Csupaháj - Málészáj Népmese

Szorgos méheket is megfigyelhettük. Szerintem ez méhkínzás, de jó hír, nem itt laknak mindig a méhek, csak időnként, és ilyenkor cukros oldatot esznek. Lehet, hogy ők ezt másképp élik meg, mint én gondolom, mert a fárasztó ide-oda repkedés helyett itt  kaja, de akkor is hol a szabadság? Még jó, hogy nem vagyok bogárvédő egylet tagja, mert még le is fényképeztem a szenvedésüket...

 

 A lányok azt próbálják kitalálni, hogy hol a méhkirálynő

 A vásári mutatványosok között voltak hagyomány őrző táncosok is. Ez a hölgy volt a legszimpatikusabb a lányoknak, és ők ilyen ruhát szeretnének.

Fegyverbemutató

Kézi tusa

Au, ez biztos fájhat...!

Páncél minőségpróba. A fiú él és virul, ej szó nélkül állta az ütéseket.

Így már kényelmesebb!

 

Volt itt minden,íjászat, célba dobás csatacsillaggal, dárdával és még sorolhatnám,de inkább barátságosabb vizekre evezek.

A dühöngő csatajelenetek mögött  az idős hölgy békésen tekeri a diós pörkölt cukrot a tornác árnyékában. A félresikerült darabokat meg lehetett enni, de azt hiszem az egészek sem voltak drágák, csak ragadáncsosak, még jó, hogy volt csap az udvaron.

Finom volt :-)

 A kiállított mézesbáb formák egy része

Rengeteg kép készült akkor, de most ennyi fért ebbe a bejegyzésbe. Ill még egy utolsó, apa kedvence. A kólát ívó harcost nem sikerült lefényképeznem, de a háborús riportert igen :-)

APA szabin

Ha az ember fáradt, ideje egy kicsit lazítani  azt hiszem sikerült! Bár ez a mostani két hónapos áramszünet sem ártott. Most, csendes kis magányomban, nézegetem a nyári képeket. Meg is jött a Múzsa, hiába kint fázik...

Éljen a szabadság!

Mire Zsófi mamáék felértek, sikerült eredeti állapotára leharcolni apát, de Ő ezt élvezi. Marad a vigasz, nem sokára letelik a szabadság és mehet vissza a gépekhez. Addig is itt egy szép piros vonat. János hegyre mentünk.

 Sorban: Bius, Johi, Fruzis, Gréta, Viktor

Hát jól kifáradtunk a melegben az biztos!

 Libegőztünk

 Barnabás, az érző, kedves szívű rocker . Mikor még kicsi lány voltam, féltem az ilyen nagy fiúktól, akik fekete pólóban és rocker szerkóban járkáltak. Barnabás a kedvünkért megmutatta a szelíd arcát, és Johi nagyon szereti Őt, sőt nem is fél Tőle! Miért, kéne?

 Lelkes kis csapat, van mit megbeszélni, hiszen nagyon ritkán sikerül találkozni

Zab és én

Egy életem egy halálom, ma reggel megfőztem első zabtejes tejbegrízünket. Szóval zabba-gríz. Kb. két bögrényit beáztattam este. Másnap jó kis nyálkás lett, persze belement a fazékba még kétszer annyi vízzel + kis nyírfa cukorral.

Aztán amikor főtt, szétturmixoltam a csodaturmixommal ott az edényben a tűzhelyen, és ment bele a dara.

Hááát, akkor amúgy is reggeli a ima ideje közelített, hát egy fohászt küldtem az Égi Pártfogómnak, hátha lesz ebből a nyálkából valami.

Amit tettem, még víz és turmix ezerrel!

A kakaó jótékonyan bevonta a tányérban csücsülő masszát. Péter rám nézett, és elhatározta, hogy most

jó fej lesz, és ő is tejbegríznek hívja a cuccot, amit reggelire pakoltam a család tányérjára.

Ízlik? kérdeztem. Kitörő lelkesedés elmaradt , és bár a gyerekek egy kissé gyanakodtak, hogy kicsit más az íze, de megették a nagyját,a megfelelő mennyiségű öntet, és szülői hallgatás mellett, végül is átvészeltük a reggeli falatozást.

Amikor bejelentettem, hogy ez lesz a vacsora, Péter kezében egy pillanatra megállt a kanál... bár csak le tudnám írni, hogy mi volt a szemében, de egy szót sem szólt.

Bocsi, kicsit sok lett... -  mentegetőztem - vagy adjuk a kutyának? - ajánlottam fel a kompromisszumot,

mert ételt nem szívesen dobunk ki.

-Hát együnk belőle este, és a maradék mehet a kutyának -szólt kedvesem, és ezzel lezártuk a reggelit.

Most ebédre is ezt kanalazom, és eper lekvárral, meg egy kicsit még szikkadtabb állapotában finom.

Sajnos nagyon laktató, és nem tudom az egész fazékkal megenni, remélem a családnak is bejön majd

a "lekváros zabagríz".

Neten utána néztem, állítólag, ha megpirítja az ember egy kicsit, akkor nem lesz ilyen nyálkás.

Valamint ha fele mennyiség zabkorba, az még javít a helyzetén. Viszont a tényen nem, hogy ez

nem a tehénből jött valami, és igen is tök más az íze és az állaga is hiába fehér. 

Tanulságul a gyerekeket nem lehet becsapni. Ha megették a vacsit, biztosan elmondom nekik, hogy mit ettek.

Előtte valamiért nem merem.

Aztán jóvátételként kapnak egy kis házi zselés szaloncukkert. Mert az is főztem vasárnap. Gyakorlatilag 100%- os narancslé zselésítve, cukkkkor nélkül :-) 

Péter, ha túlélte a "szuflét",  akkor biztosan segít felkockázni a szaloncukrokat, amik a hűtőben várják az próbát.

Fedémes 02

Rengeteg kép készült az oktató parkban. Például szeretnék egy jó startot elkapni. Azonban nem olyan egyszerű! Péter startra kész, a szél, a nap fény, a szög minden ok és Start!. Azonban a szél miért is ne, éppen ekkor gondol egyet, megfordul, esetleg eláll, vagy jön egy bucka, vagy egy  kis gödör, esetleg az ember kicsit lassabban fut a földön, mint fent halad az ernyő..... Ilyenkor ernyő szépen összecsuklik a levegőben. Ekkor újra kezdődik minden, spagettik kibogozása, esetleg az egész cucc átcipelése egy másik pontra, vagy tűnődés, hogy vajon visszafordul e a szél.... várni, csak várni, mindig csak várni .

És ha eljön a pillanat, résen kell lenni, és START!

Bianka startot ill. leszállást figyel. Apa még a levegőben

Startra várva (tanuló felszerelésben)

Johi még mindig ül a fűben

Bius pilóta a tandem előtt.

Erős szélben sem kell unatkozni, amúgy remek gyakorlás  az ernyő irányításához

Ha az ember elvéti valamelyik tudnivalót leérkezéskor, vagy jön egy kis huncut szél, vagy egy tüskés bokor, esetleg nekivágódik egy kicsit a domboldalnak , és porfelhőt csinál maga körül, könnyen szerezhet sérüléseket.  A lényeg, hogy a képeken nem látszó , a domb alján húzódó szürke marha karámot az ember a legjobb tudása szerint elkerülje el. A lényeg, hogy 100 startban benne van az újra kezdés lehetősége, nyugodtan lehet próbálkozni.
Péter mint, egy háborús veterán kapaszkodott fel a dombon, lábászárán és karján több sebből csurdogált a vér. Ezt a drámai pillanatot sajnos,  nem sikerült megörökíteni, de a képzeletünkben megjelenik a  harcos, aki, amint a forróságban az izzadságtól testéhez tapadó ruhájában, több sebtől vérezve kel át a katasztrófán, egyedül a tűz és a robbanások hangja hiányzott a tépett amerikai zászlóval és a drámai zene.
Szerencsére minden rendbe jött, mert ugye a hősöknek mindet ki kell bírniuk, és Grétánál ott van az elsősegélyes doboz. Ill. az ásványvíz! Tényleg happy ende lett, mert az igaz szerelme is ott várt rá hűségesen.

Érdemes kivárni az estét, addigra a termikek is elcsitulnak, és a stabil szélben lehet tandemezni. Grétát sikerült lekapnom. Bár nem a legjobban sikerült kép,de ez az első tandeme!

Ahol tanyát  vertünk

Apa "leszerel"

Vacsi


végül egy

Potyautas