Teknős kaland

Hazafelé az iskolából, a korán jött nyári hőségtől izzó betonon tikkadozva, már csak pár méter választott el a házunktól, épp a körforgalmon kellett átmennünk. Jómagam csak a házunkat néztem, mindjárt ott vagyunk!
-TEKNŐS! - kiáltott fel Bius
Az események gyorsan felpörögtek. Gréta lányom  már szakszerűen fogta a teknőcöt és a többiekkel egyetértésben, nagy bociszemeket meresztve rám:
- Tartsuk meeeeeg!Érdekes milyen könnyen egyet tudnak érteni. Szóval a nyomásnak engedve, meg őszintén nekem is megtetszett az állatka, beadtam a derekam.
A hazáig tartó ötven méteren volt időm rájönni, hogy ez a teknős nem holmi szelídített panel szökevény, ugyan is mindent elkövetett, hogy kiszabaduljon a kezünkből. Egy ekkorára nőtt teknős, ha van kapcsolata emberrel, lehet, hogy zokon veszi, ha emelik, csak úgy és cipelik, de ez az ellenkezés kifejezett menekülésbe ment át.
Otthon kijelentettem, hogy indulás vödröt keresni, és kivisszük a tóba. Persze a lányok rögtön keresték a megoldást, hogy tehetnénk a rabságot elviselhetővé szegény állatnak:
- Majd tarjuk a fürdőkádban.


(Mire hazaértünk párszor összekarmolta Grétát szegény állat, Johika almacsutka felajánlása sem hozta lázba...)

Persze és elképzelem apát, amint egy fárasztó nap után édes kettesben hűsöl a teknőssel a fürdőben...
Végül is visszavittük.


(innen nézve, kissé koszos állatka, lehet, hogy csak sétálni indult a fagyizó felé, de a zebránál nem biztos, hogy az autósok elsőbbséget adtak volna neki, hiszen a nagyobb élőlényeket is olykor olykor valami oknál fogva nem veszik észre...)

 A lányokkal megegyeztünk, hogy letesszük a tó partjára, és ha belemegy,akkor oda való, ha meg nem ,akkor megkérdezünk valaki okosabb embert, hogy mit kell csinálni egy szárazföldi teknőssel.
A teknős óvatosan, de határozottan közelítette meg a tavat, aztán szépen belesiklott a vízbe, és túlélte!


(Azt gondoltam, hogy innen beugrik a vízbe, de nagyon kimérten mozgott, mintha felmérné a terepet, lehet, hogy csak nem hitte el, hogy  vége a szenvedéseinek, egyenlőre...)

Hát ez vizí teknős.
Egy néni elmesélte, akivel a parton találkoztunk, hogy bizony vannak, akik ebből a tóból visznek haza teknőst... Nem tudom,  hogy miért volt olyan óvatos a mi kis védencünk, de hamar feltalálta magát, ha esetleg egy kis időre rabságban is volt, most újra élvezheti a szabadságot.
Egyébként mint kiderült, ez a védett mocsári teknős fajtához tartozik, és elvileg tilos és büntetendő a befogása.



Még ma is vannak olyan emberek akik azt hiszik, ha valamit meglátnak, fel kell szedni és haza vinni... :-)
Valamint a tóban egy jól megtermett vörös-fülűt is láttam, a néni - gondolom nincs vele egyedül - azt hitte, hogy ez nem ékszer teknős. Mert azok kicsik... szóval van itt a városban egy dísz tó, amit eddig nem szerettem, mert nem szeretem a feleslegesen életveszélyes dolgokat. Mármint hogy a tó arra való, hogy fürödjenek benne... de hát ezt nem úgy alakították, most már a teknősök menhelye, akik vagy így vagy úgy belekerülnek, éljenek békében. Remélem pár szúnyoglárvát megesznek, bár nem tudom, hogy van e rá gusztusuk, minden esetre a néni akivel találkoztunk maradék zsömléit bedobálja nekik a vízbe, nem tudom, hogy a teknősök mennyire lettek beprogramozva péksüti evésre, de hát szeretik.