Johanna

Egy középső lány ritkán lehet főszereplő. Általában a nagy van elől, a kicsire pedig vigyázni kell... így hát minden középső testvér kiváltsága, hogy önálló legyen. Most viszont egy régi régi elhatározásomat váltom valóra, és remélem nem utoljára. Ez a poszt Johi életének rövid kis szakaszából pár kép, íme:


Egy gyerek életében mindennek van saját ideje. Johi számára  sulikezdéskor jött el az ideje a füllyukasztásnak. Ez már a nagylányos karika, ajándék Kati mamától. Az anyukák ideje máshogy van, végül is még a tanév végéig sikerült megemlékezni !



A művész lelke velem rokon. Ez az adventi dísz szerinte és szerintem is szép: narancs és rózsa.
Apa segít nekünk elpakolni: - Ezt a hulladékot hova tegyem? Minden esetre megtanultuk a toleranciát  így a család közösen elviselte ennek a látványát pár hétig... az illata azért mindenkinek tetszett.

Valamint egy olvadó, jeges hófolt számára:


- Madár fej.
 Csak két vonás, és kész. Szerintem is madárfej lett belőle. Mivel árnyékban volt, sokáig figyelte ki és bemenetelünket a lakásból. Ráadásul mielőtt elolvadt, még le is tudtam fényképezni.

Egy szénrajz imitáció,  ujjal rajzolva apa táblagépén. (A tábla gépezésnek, beleértve minden digitális tunyulásnak, ára van: ha rend van, akkor lehet, leülni és persze vacsi előtt. Mikor van egy gyereknek olyan szerencséje, hogy suli időben még hat előtt kész van mindene, játszott a testvéreivel, és el is pakolt??? No, de néha néha csak sikerül ...  )





































Egy viszonylag hosszúra nyúlt visszaemlékezésbe belefér egy mosolygós téli kép is. Idén volt hó bőven, több részletben is...

Egy álom pár lépésben(ezek a képek telefonnal készültek egy rossz megvilágítású teremben)
 Még karácsony körüli első hetekben.

 Johi: - Tudod, akkor jó, ha fáj, mert akkor érzed, hogy nyúlik.

 A balett csoportból sajnos elfogytak a tanulók :-(, így egy szép napon kaptunk egy értesítést, hogy már mi se menjünk... talán jövőre újra indul.

Johika megszokta, hogy nem körülötte forog a világ, az osztályban sem rendetlenkedik, így hozza a dicséreteket, és csillagokat, meg piros pontokat, amikor hazajön, megy fel önként tanulni, bár milyen későn is ér haza. Azonban ő nála is van egy határ:
Egy oldal matek számolás, így kezdődik:
- Gyakorolj: számolj olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz!
- Én aztán nem. - közli kimérten az orra alatt, és széééép nyugodtan nekilát a feladatnak.
(vacsoráig elkészült)