Fibonacci kenyérke

Néha az emberre rájön az új feltalálásnak a vágya. Talán szakmai ártalom, de ez az aranymetszés tényleg olyan izgalmas.
Ha valaki "eccerű" háziasszony, akkor otthon kell körülnéznie, mi van a kamarában: liszt és egy kis élesztő.
Nagyon egyszerű a történet, az ember fog kb. egy bögre zabpelyhet és beáztatja, aztán egy 3:5:8- as lisztkeverékkel begyúrja. A sorrend fehér-rétes- teljes rozs liszt. Némi víz és olaj, meg ami egy péksütihez kell, lehet még magokkal folytatni a művészkedést,  hántolt szotyi, tökmag, dió stb. az is mehet, len és szezámmag díszítésnek megteszi.




( Több napig puha marad dobozba zárva, ha esetleg véletlenségből a vacsora után kint felejtődik, akkor sem lesz másnapra kemény, talán egy kicsit vastagabbra is nyújthattam volna)

Amire vigyázni kell, a teljes kiőrlésű rozsos dolgok hamarabb kelnek meg, és több víz kell, hogy mennyi, az közben kiderül, ha valamiért már elégnek gondoljuk a vizet, de még sem elég kenyér állagú a tészta, akkor jöhet még egy adag olajos begyúrás, persze apránként, ne hogy még liszt keljen hozzá, és esetleg újra víz...
 :-) , de nem szabad elkeseredni,ha ezek után is még fogyaszthatóvá  vált a kísérleti alany,  akkor a hirtelen megszaporodott péktermékből ajándékozhat, ill. a fagyasztóba is beteheti.

Újfajta művészeti ágat próbálgatok: "Textúra fotózás". Mivel nem volt kedvemre kipakolni és feldekorálni ezt a fantasztikus krémet, hát így teszem közzé. A kenyéren sem mutat másként.
Viszont nagyon finom: mustáros-hagymás-tepertő krém. Már fogalmam sincs honnan vettem, a neten rengeteg recept van. Tört fekete bors és persze pici só is kell hozzá.. Egy éjszaka alatt összeérnek az ízek.

Ennek története van, éppen valami csirke alkatrészért mentem a henteshez, és nagyon szigorúan kikötöttem, Biankának, hogy NEM veszek lábat, ne is kérjen. Nem is kért:
- Anya! vegyünk egy kicsi olyat! - mutatott a tepertős kupacra. Őszintén, én is megkívántam, gyerekkorom vidám hangulatú disznóvágásai jutottak eszembe, a hentes látva, pillanatnyi megingásom, készségesen ugrott:
- Mennyit adhatok? - tartotta széles mosoly kíséretében elém az üres zacskót.
Ihletre vára körbenéztem,  csak mi voltunk a kis helyiségben, és az idős pénztáros néni, mint valami mesebeli főkötős nagyanyó nézett harmatos szemmel legkisebb utódomra, hát itt nem lehetett másként dönteni.
Aznap este:
- Anya, én ezt már nem kérem... - a többiek sem kérték. Ránéztem kedves páromra, nagyon szeretjük a gyerekeket, beléjük az ételt nem diktáljuk, viszont ha ezt ketten esszük meg, akkor reggelente két kört kell fussak a város körül...
Így készült el a krém: zsenge hagymával. Az uborka, paprika -a kis ládánkban kikelő-  fokhagyma zöldjével  frissiben aprított saláta nagyon passzol hozzá, a saláta ágy elmaradt, így csak négyest kap, de nagyon finom és békességben, jóízűen fogyasztottuk : közösen.
Ital: 1 kanálka "BIO" erjesztésű alma ecet két deci vízben hígítva  aki nem szereti - Péter- frissen csavart citrom lével segítheti tovább az emésztését.

Kertész leszek...

Majdnem kertész, de virágokhoz van köze. Virágkötészet,  rokon szakma.

 Vegetatív stílusú tavaszi asztaldísz

 Egy Mozart gömb, végre leváltotta a karácsonyi díszdobozt

 Kegyeleti csokor - ajándék valakinek

 Asztaldísz - egyfajta Biedermeier

 Egy virág tál

 Klasszikus esküvői csokor



Vonalas grafikus vázacsokor

 Virág kosár

Két vonalas grafikus asztaldísz minimalista stílusban - szorgalmi feladat

 Prizma asztaldísz - fogalmam sincs mi a besorolása

Vegetatív stílusú asztaldísz közepe

Remélem folyt. köv.

Zab kaland

Mióta öregszem rájöttem, hogy fiatalon érdemes meghalni. Szóval mivel az évek mennek csak úgy, de valahol a 20-as éveim környékén érzem magam. Sajnos a borításom egy kicsit már megkopott, és bár már egy jó ideje hallom, hogy:
- Csókolom... - még is mindig "majd " a szívemhez kapok meglepetésemre.
A tudás ma már nem elérhetetlen és az internet,mint az örökkévalóság tudás fája, ontja a sok -sok bölcs tanácsot, okosító dolgokat:  Az vagy, amit megeszel.
Így mint az örök fiatalság forrásaként tekint az ember a reform táplálkozásra. Nos, maga magát még csak meggyőzi az ember, de egy másik ember személyiségének határainál be kell látni, hogy nem mindig az ész az úr. Mit tehet egy földi halandó, ha a másik ember meggyőzésének rögös útjára lépett??

1. Trükközik:
 A családjának távollétében főz egy olyan ételt, ami hasonlít az addig megszokottra, kinézetre, de más alapanyagokból készíti.
Tapasztalat: Jobb nyílt kártyákkal játszani.



Szent a Béke :-)

2. Kísérletezik:
Próbálja úgy összehozni a dolgokat, hogy mindenki örüljön. Aztán több kevesebb sikerrel, újra próbálkozik.
Tapasztalat: Egy valaki biztosan jól érzi magát. A többiek pedig legrosszabb esetben hálásak lesznek a menzás néninek, hogy néha jut valami zsírtól és üres szénhidráttól duzzadó élvezeti cikk az emésztő rendszerükbe.

3. Megvilágosodás:
Már nem próbálja megmenteni a családja életét, és rájön, hogy egy szaftos oldalas  csak oldalasból készülhet és a többi...
Tapasztalat: A szaftos oldalas nagyon finom, és a család könnyen megbocsát, cserébe néha néha tudományos célzattal hajlandóak elfogyasztani jó étvággyal valami mást is.

4. Tudományos felkészülés: A cukor , só, liszt és társainak tanulmányozása több forrásból.
Tapasztalat: Érvei lesznek, de végső soron az ő kezében van a fakanál.


5.Zabos - csokis tea süti
15 dkg vajat 12 dkg barna( 6nád- 6 xilit akár) 1 tojással 15 dkg liszttel és kevéske fahéjjal, persze tenger/Himalája sóval tetszés szerinti  mennyiségű étcsokival és a puffasztás érdekében egy kis szódaporral összekever. Ha a kis kupacok megsültek és kihűltek nagyon finom reggeli lesz belőle, amit egy pohár tejjel sem lehet nagyon rontani, de egy finom Mate vagy Rooibos teával, vagy uram bocsá' valami egyéb koffeines szörnyeteggel leöblítve, sokáig tartó lendületet ad.
Tapasztalat: A drágább hozzá valók, minőségben sokkal többet adnak az ételhez, így bőven behozza azt a kis árkülönbözetet, amennyivel az alapanyag többe kerül.





(... a fotóalanyok elfogytak, de ezek a cukorkristályok is szépek)

6. Zabba rizs
A maradék rizst az ember  sok vízzel felforralja , így jó kis fehér színe lesz. Ennyiben ki is merül a tejjel való hasonlósága. Teljesen más íze van. Ez a zabkása nagyon tápláló. Lényeg: kevés kell belőle,mert fantasztikusan képes megsokszoroznia a magát.
Tapasztalat: A családot egy kakaóval, vagy cukros fahéjjal illik kibékítheti, a szavak itt feleslegesek.
Ill. mivel hogy erőszak mentes családban élünk, az illetékes konyhatündér felajánlhat még egy lehetőséget:
- Nem kell megenni, majd délben lesz ebéd.


(főzés előtt még száraz zab pikkelyek, de aztán ha összejön a vízzel és felhevül nyákossá válik, külön nem említettem, de már főzelékbe is került sűrítőnek)

7. Zabos fasírt:
Gyakorlatilag a morzsa helyett zab ill. köles pehely megy a darált húsba, ami hát a mi esetünkben sertés.., de nagyon egészséges.
Tapasztalat: Finom! Ha az ember eltalálja a víz/zab arányt nyert ügye van. Hidegen, melegen, mustárral, főzelékkel, természetesen valami rozsos kenyérrel, savanyúval finom.

8. Zabos pite
Egy rendes pite torta, csak a krémjéhez zablisztet tesz az ember sűrítő anyagnak.



Hogy őszinte legyek ez egy fénykép fényképe...      :-), bármelyik változatát készítettem még nekem is  jól sikerült, még a zablisztes variáció is, csak fele ekkora lett a töltelék, az íze viszont kárpótol mindenért, miközben a gratulációkat fogadja az ember, nem jut eszébe, hogy előkapja a fényképezőjét és mosolyogva arca elé tolja a sütit, legalább is nekem nem. Amúgy meg kimutatták, hogy az etikett szempontjából is, nem javasolt evés közben embereket fényképezni.

Tapasztalat: Finom, de fele akkora a krém.A Belga csoki képes kárpótolni bárkit.


Lustaságom határtalan,ez is fénykép (forrás: A SÜTÉS BIBLIÁJA, Alexandra)



8. Köles puding
100 % -os ananászlében mézzel főzött köles. Az ananásztól kissé savanyú,  ha elég lelkesen és kitartóan esszük, a család is képes elhinni, hogy nagyon finom étel van a tányérján és roppant jó napja lesz ettől az egészséges tápláléktól.
Tapasztalat: Bőven mehet bele a vanília és a méz.

(a végére semmi sem maradt- az áfonya pedig végig ápol és kicsit eltakar)

9. Köles kása
Zab tejjel, rizstejjel ill. ejnye ejnye, de egy kis tehén tej optimális keverékével, sőt igazi vajjal valódi laktató finomság készülhet


.
Tapasztalat: Ha adunk hozzá valamilyen lekvárt: sárga barack, vagy áfonya, meglepően hamar elfogy.

10. Gríz+
Gyakorlatilag növényi tejjel készült, kis vajjal lágyítva, mézzel édesítve remek szintén egy joker lehet.
Tapasztalat: HA , szóval ha az ember elég ügyes, ezt még el tudja adni, mint tejbe gríz.

(... kis kínai, de őt is legyűrtük. )

... újra Fedémes

Nem lehet, megunni, soha , soha nem lehet megunni... ez egy  gyerekkorom reklám szövege, talán valami tej termékkel kapcsolatban,
a mi családunkban ez szintén vonatkoztatható arra a bizonyos tevékenységre, amit egy meggondolatlan első alkalom után újra és újra végzünk.
Egy normális városi ember hétvégén nem megy ki egy kis falu végétől még egy bő fél órányira levő kopár domb tetejére, hogy gyermekeivel együtt kitegye magát az időjárás viszontagságainak, hogy amikor más javában a másik oldalára fordulva piheni ki a heti fáradságot, ő mégis autóba ülve, hányingerrel a torkában élvezze a kanyargós erdei utat, hogy utána késő este, koszosan, hulla fáradtan az ágyától száz kilométerre nézze a kopasz eget, és még tv sincs... még is van egy barátunk, akit mi nem látunk, de jó vele játszani: a szél.
Ha most nagy szavakat keresnék, azt mondanám, hogy olyan érzés, mint amikor egy puzzle a helyén van, része az egésznek. Ha ott is hagyja az ember, kibontakozik az öleléséből, újra vágyódik vissza, mint amikor egy fárasztó nap után lerúgja a lábáról a szűk cipőt, és "belefeledkezik" a kényelmes papucsába. Hogy ez pont a pg? Hát érdekes, talán úgy is megfogalmazhatnám, hogy az élet és halál határán mutatkozik is meg igazán mi az élet. Ezt csak azok értik ,akik átélik, bár előtte is megvoltak, de ha találkoztak vele, tudják, hogy  most lettek beavatottak valami titokba. Több mint egyszerű dopping: nem elrugaszkodik a valóságtól, hanem bele veti magát, soha nem tud olyan közel lenni hozzá, mint amikor elengedte a földet. Miről beszélek,  arról, amit nem is lehet megfogalmazni, aki átélte az tudja.

Végig front előtti erős szél volt, szépen gyülekeztek is a vihar felhők, de aztán még is maradt a jó idő.  

 Kis palánta kis ernyővel

-Anya, képzeld, repültem én is egyedül a levegőben, és láttam, hogy ti kicsik vagytok (Bius)

 Így kell tartani, amikor cipeled

 Fogalmam sincs miből gyúrtuk Grétát, de néha meghökkentő dolgokra képes...

 Lepkét fogni óvatosan kell, hogy a por is megmaradjon!

 Tavasszal sűrűn nyílnak a színes ernyők a dombon

 Vajon hol ül most Johi? Elárulom: ez egy közös kép

 Le sem tagadhatnánk, hogy hol volt a gyerek...

 ... csak egy legény van talpon a vidéken...

 ... és start!

Már nagy lány, szeret egyedül lenni, itt bőven van rá lehetőség.

 Biztonsági előkészületek. Lehet, hogy valaki ma repülni fog?

 - Ajaj, vagy még sem?
Ez a szél még nem az a szél. Minden esetre apa nem sokára tandemezni fog. Először Grétát utána, Johit,aztán Biust.

 Várni, csak várni... amíg a felnőttek konzultálnak és mérlegelnek, addig az ember gyereke elfoglalja magát.

És ha nem úgy történik minden ahogy mi szeretnénk, marad a bátorítás:

 - Legközelebb... azért még is szép nap volt!

(Sajnos a stbil leszálló szél nem érkezett meg, és a nap is már későre járt, így hát nem mindenki várakozása teljesedett be.)

Teknős kaland

Hazafelé az iskolából, a korán jött nyári hőségtől izzó betonon tikkadozva, már csak pár méter választott el a házunktól, épp a körforgalmon kellett átmennünk. Jómagam csak a házunkat néztem, mindjárt ott vagyunk!
-TEKNŐS! - kiáltott fel Bius
Az események gyorsan felpörögtek. Gréta lányom  már szakszerűen fogta a teknőcöt és a többiekkel egyetértésben, nagy bociszemeket meresztve rám:
- Tartsuk meeeeeg!Érdekes milyen könnyen egyet tudnak érteni. Szóval a nyomásnak engedve, meg őszintén nekem is megtetszett az állatka, beadtam a derekam.
A hazáig tartó ötven méteren volt időm rájönni, hogy ez a teknős nem holmi szelídített panel szökevény, ugyan is mindent elkövetett, hogy kiszabaduljon a kezünkből. Egy ekkorára nőtt teknős, ha van kapcsolata emberrel, lehet, hogy zokon veszi, ha emelik, csak úgy és cipelik, de ez az ellenkezés kifejezett menekülésbe ment át.
Otthon kijelentettem, hogy indulás vödröt keresni, és kivisszük a tóba. Persze a lányok rögtön keresték a megoldást, hogy tehetnénk a rabságot elviselhetővé szegény állatnak:
- Majd tarjuk a fürdőkádban.


(Mire hazaértünk párszor összekarmolta Grétát szegény állat, Johika almacsutka felajánlása sem hozta lázba...)

Persze és elképzelem apát, amint egy fárasztó nap után édes kettesben hűsöl a teknőssel a fürdőben...
Végül is visszavittük.


(innen nézve, kissé koszos állatka, lehet, hogy csak sétálni indult a fagyizó felé, de a zebránál nem biztos, hogy az autósok elsőbbséget adtak volna neki, hiszen a nagyobb élőlényeket is olykor olykor valami oknál fogva nem veszik észre...)

 A lányokkal megegyeztünk, hogy letesszük a tó partjára, és ha belemegy,akkor oda való, ha meg nem ,akkor megkérdezünk valaki okosabb embert, hogy mit kell csinálni egy szárazföldi teknőssel.
A teknős óvatosan, de határozottan közelítette meg a tavat, aztán szépen belesiklott a vízbe, és túlélte!


(Azt gondoltam, hogy innen beugrik a vízbe, de nagyon kimérten mozgott, mintha felmérné a terepet, lehet, hogy csak nem hitte el, hogy  vége a szenvedéseinek, egyenlőre...)

Hát ez vizí teknős.
Egy néni elmesélte, akivel a parton találkoztunk, hogy bizony vannak, akik ebből a tóból visznek haza teknőst... Nem tudom,  hogy miért volt olyan óvatos a mi kis védencünk, de hamar feltalálta magát, ha esetleg egy kis időre rabságban is volt, most újra élvezheti a szabadságot.
Egyébként mint kiderült, ez a védett mocsári teknős fajtához tartozik, és elvileg tilos és büntetendő a befogása.



Még ma is vannak olyan emberek akik azt hiszik, ha valamit meglátnak, fel kell szedni és haza vinni... :-)
Valamint a tóban egy jól megtermett vörös-fülűt is láttam, a néni - gondolom nincs vele egyedül - azt hitte, hogy ez nem ékszer teknős. Mert azok kicsik... szóval van itt a városban egy dísz tó, amit eddig nem szerettem, mert nem szeretem a feleslegesen életveszélyes dolgokat. Mármint hogy a tó arra való, hogy fürödjenek benne... de hát ezt nem úgy alakították, most már a teknősök menhelye, akik vagy így vagy úgy belekerülnek, éljenek békében. Remélem pár szúnyoglárvát megesznek, bár nem tudom, hogy van e rá gusztusuk, minden esetre a néni akivel találkoztunk maradék zsömléit bedobálja nekik a vízbe, nem tudom, hogy a teknősök mennyire lettek beprogramozva péksüti evésre, de hát szeretik.

Johanna

Egy középső lány ritkán lehet főszereplő. Általában a nagy van elől, a kicsire pedig vigyázni kell... így hát minden középső testvér kiváltsága, hogy önálló legyen. Most viszont egy régi régi elhatározásomat váltom valóra, és remélem nem utoljára. Ez a poszt Johi életének rövid kis szakaszából pár kép, íme:


Egy gyerek életében mindennek van saját ideje. Johi számára  sulikezdéskor jött el az ideje a füllyukasztásnak. Ez már a nagylányos karika, ajándék Kati mamától. Az anyukák ideje máshogy van, végül is még a tanév végéig sikerült megemlékezni !



A művész lelke velem rokon. Ez az adventi dísz szerinte és szerintem is szép: narancs és rózsa.
Apa segít nekünk elpakolni: - Ezt a hulladékot hova tegyem? Minden esetre megtanultuk a toleranciát  így a család közösen elviselte ennek a látványát pár hétig... az illata azért mindenkinek tetszett.

Valamint egy olvadó, jeges hófolt számára:


- Madár fej.
 Csak két vonás, és kész. Szerintem is madárfej lett belőle. Mivel árnyékban volt, sokáig figyelte ki és bemenetelünket a lakásból. Ráadásul mielőtt elolvadt, még le is tudtam fényképezni.

Egy szénrajz imitáció,  ujjal rajzolva apa táblagépén. (A tábla gépezésnek, beleértve minden digitális tunyulásnak, ára van: ha rend van, akkor lehet, leülni és persze vacsi előtt. Mikor van egy gyereknek olyan szerencséje, hogy suli időben még hat előtt kész van mindene, játszott a testvéreivel, és el is pakolt??? No, de néha néha csak sikerül ...  )





































Egy viszonylag hosszúra nyúlt visszaemlékezésbe belefér egy mosolygós téli kép is. Idén volt hó bőven, több részletben is...

Egy álom pár lépésben(ezek a képek telefonnal készültek egy rossz megvilágítású teremben)
 Még karácsony körüli első hetekben.

 Johi: - Tudod, akkor jó, ha fáj, mert akkor érzed, hogy nyúlik.

 A balett csoportból sajnos elfogytak a tanulók :-(, így egy szép napon kaptunk egy értesítést, hogy már mi se menjünk... talán jövőre újra indul.

Johika megszokta, hogy nem körülötte forog a világ, az osztályban sem rendetlenkedik, így hozza a dicséreteket, és csillagokat, meg piros pontokat, amikor hazajön, megy fel önként tanulni, bár milyen későn is ér haza. Azonban ő nála is van egy határ:
Egy oldal matek számolás, így kezdődik:
- Gyakorolj: számolj olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz!
- Én aztán nem. - közli kimérten az orra alatt, és széééép nyugodtan nekilát a feladatnak.
(vacsoráig elkészült)