Széna-szalma

Egy szép őszi napon elindult Zsófi mama és a "Csipet-Csapat" a Szalma kiállításra. A ravasz csel ellenére megtaláltuk a Szalma Birodalmat. Először ugyanis egy régi mozi épületéhez irányítottak minket, miután rajtunk kívül más életjel nem látszott, felkutattuk azt a BIZONYOS helyet.

Megérte!

Fruzsi és Johanna mentek elöl, Ők vezették a felfedező utat. A nagy város széles utcáján nem tévesztették el a házat!

Volt itt vidámság, puha zizegő szalma, pajta hangulat!

Egy mellékes kis helységben nem mellékesen alkotni is lehetett, ide menekültünk be egy egy gyerekkel, ha már nem kaptunk levegőt.

Sajnos az ezzel járó por kiűzte apát, de pár fénykép erejéig bátran dacolva a szállongó szöszmöszökkel, porral, pár képet csinált.

Bianka és Viktor kedvence a kis csúszda volt, mint mindenről erről sem volt probléma, ha lepottyant valaki. Sajnos nagyon nagyon kevés kép tudott készülni, de a többi gyerek is így élvezte a vidámságot!

Az elbúcsúzás már nem ment olyan könnyen. Többek között, mert mindig volt egy "utolsó" játéki, ill. a ruhába, zokniba stb. helyre került kicsi, bökő szálakat a végtelenségig lehet szedegetni...

Végül úgy döntöttünk, apa közel parkol a helyhez... a többit otthon a fürdőben ill. az udvaron elintézzük.

Perec után Ropi

Ő már nálunk marad: Ropi a neve. Csak nem kóbor, hanem bevándoroltatott sün, méghozzá Afrikából, és élősködőmentes.

Ja, és apáé!

Kóbor süni

A süngyerek neve: Perec.

Ideiglenesen lakott nálunk. Apa mentette meg az autók elől.

Perec eleinte nem érezte magát nagyon otthonosan, de hamar kibújt a tüskéi alól.

Aztán a pincében rendeztük be a lakosztályát, két kazán is fűtötte. Hát inkább nem akarok emlékezni arra, hogy milyen "otthonosan" is érezte magát ott a vendég...szóval eleinte lombot cipeltünk be neki az udvarról, aztán rájöttünk, hogy csíkokra vagdalt reklám újság is jó lesz, a következő almozásnál már csak simán leterítettem neki az újságot. Bár Ő inkább a muskátlis ládában, ill. a rongyos zsákban érezte jól magát - ennek köszönhetően véletlenül majdnem a kukába került...

Aztán utazni is kellett, mi lesz vele addig: végül is Mónika és Gábor főztek rá, és látták el friss vízzel, köszönjük :-)

Az állatorvos felírt Perecnek macska tápot, és lefújta kullancs irtó szerrel is. Sajnos nem potyogott ki az össze förmedvény, ezért apa megműtötte: 5 kisebb nagyobb kullancsot bányászott ki belőle. Dokumentálva, de még nem tudom, hogy posztoljam -é...? Elrakom Hallowen-re! És csodák csodája Perec békésen tűrte, bár állandóan mehetnékje volt: folyton mozgó nedves kis orrával állandóan szaglászott, okos gombszemeivel pedig kíváncsian pislogott ki kis tüskés kabátkája alól.

Íme alulról Őkelme. Szép puha, bundás hasa van. Viszont elképesztő körmöket visel!

Vizsgálat céljából tettük egy használaton kívüli hörcsög ketrec tetejére. Érdekes alul a puha hasán nem volt egy élősködő sem, bezzeg a tüskéiben.... ki érti a kullancsokat?

Miután felhizlaltuk -350gr ról kb 700 gr ra - , megtanultuk: a sünik csak a mesében esznek almát! Igyekezni kellett , hogy hamar hízzon, mert ha a talaj menti fagy tartósan mínusz 10 fok alá süllyed, már nehezen tud magának jó kis fészket készíteni, ill. felkészülődni a hibernálódására.

(Egyébként rengeteg kaját képes meg enni egy ilyen kis jószág, talán a kutyánk eszik ennyit, és a mellékterméke is vetekszik egy másik nagyobb testű háziállatéval :-( ...)

Aztán egy szép szombati délután, elindultunk, hogy visszavigyük a természetbe. Johi biciklijén utazott egy kosárban kényelmesen kibélelve újságpapírral.

A gáton túl van a kis erdő, bizony nem egyszerű leereszkedni, Gréta ment elől, és vitte a kosarat, mögötte a lányok vigyázva. Anya átvette Pennyt, apa pedig fényképezett. Penny is ment volna szívesen, eleinte nehezére esett maradni, de aztán hamar talált valami új szagolni valót.

Utolsó simogatások. Johinak még arra is volt ideje, hogy kisebb kavicsokat és virágot is szedjen :-)

Jó pihenést, álmodjál szépeket Perec!

Még levél

Már régen megszülettek a fejemben ezek a levéldíszek, tabi látogatás alkalmával el is készültek:

Hozzávalók:

szánj egy hétvégét a nagyszüleidre és a finom ebéd után

menj ki a kertbe szedjél pár szép levelet, ill. bogyót

egy kartonra rajzolj egy tetszőleges virágot (legjobb a legegyszerűbb forma)

ha kivágtad, kend meg a nagypapád fa ragasztójával ,

és pakold rá a leveleket, közepére pedig bármilyen színes bogyó kerül,

ahol nem fedi be a kartont a termés, oda a nagymamád fűszereiből szórj egy keveset.

Ez éppen Gréta keze munkája, ahány virág születik mindig más, hiszen tudjuk, hogy a Teremtő minden levelet egyedinek alkotott!

Közben a halászlé is elkészült, de már bent ettük meg, a kis levélvirágokat az előszobába helyeztük el.

Ha meg elszáradnak, majd lesz belőlük meleg a kazánban :-)

Kocogás után lazulás

Előnye is van annak, ha az anya ráér néha délelőtt, így lehettem tanúja ennek az izgalmas eseménynek. Bár elvileg "csak" fényképezni mentem, de akaratlanul is belevonódtam a feladatokba, a képekből ki meg el ugráló gyerekek ellenére, találtam pár értékelhető emléket is.

A hosszú ősz alatt meglátogattunk egy másik ovis csoportot is, ahol egy akadály versenyre voltunk hivatalosak. Mint kiderült nagyon erős a mezőny, de kiálltuk az összes próbát.

Minden csoport a saját zászlója mögött sorakozott, a miénket a többiekétől eltérően nem az óvónénik, hanem Johi készítette.

A zászlón VUK róka ül, és ravaszan mosolyog :-)

Első feladat, ezzel a járgánnyal végig haladni a pályán úgy, hogy csak a kormányt mozgatja az ember gyereke. A legtöbb versenyző motornak használva száguldozott el Johi mellett be a célba, bár a kormányt "rángatva "kicsit lassabb is, de sokkal izgalmasabb. Azért a pontot megkaptuk.

Miután a fűben elhelyezett karikákon végig ugráltak, már csak a mászóka és a csúszdán kellett fel ill. le haladni, állítólag körülöttük mély víz volt :-)

Így visszanézve van előnye a vegyes csoportnak: a kicsik mindent csinálnak amit a nagyok, talán egy kicsit lassabban, de bírják a tempót.

A feladat, hogy a kijelölt bójáig és vissza trappoljanak a gyerekek ezeken a dobozokon.

Zsákba ugrás

Johi kiugrott a képből... :-)

A lányok éppen megmentik a fiúk becsületét.

Én kettőt, a Bius hármat rúgott be, a fiúk meg semmit - kommentálta a képet Johi. Valóban, néhány lány rúgott annyi gólt, hogy elég legyen az egész csoportnak.

Ez nem feladat, ezt csak azok találták ki, akik az ugráló várra vártak, aztán persze mindenki mászókázott.

Éljenek a vegyes csoportos óvódák :-) Voltak olyan óvónénik, akik a "kicsiket" otthon hagyták, mi elhoztuk őket, és miért is ne?!

A csoport egy része kollektíve ugra-bugrál...

Végén a megérdemelt lazulás.

Bius ekkor már jól kifáradt - és az időjárás sem volt olyan zord, de jócskán lógott az eső lába, így - Ő inkább az ebéddel törődött.

Levélkép

Bár tönkre ment, de szép élete volt. A Széchenyi István Általános Iskola 2/6-os osztályának volt dísze. Alkotójának kézjegye rajta van.

3 TORTA

Az ősz utolsó napja, igazi téliesre sikeredett itt Tiszaújvárosban. Jó visszanézegetni a szép kirándulós őszi képeket, de most időhiányban csak három tortáról emlékezek meg.

2011. október 01.-én volt Bius 4. szülinapja: A szádelői túra után megfürdöve, félig vizes hajjal, nem is tudom hány órakor, de felköszöntöttük :-) Éljen soká, soká éljen, éljen, éljen!

Aztán jött, mint tudjuk, 200 éve Liszt Ferenc. Egyébként olvastam a zeneszerzőről egy könyvet, nagyon izgalmas életet élt...

Aztán 2011. október 24. Johi 6. születésnapi tortája

Grétával készítettük, mint látható Bius is velünk tartott egy kis minőség ellenőrzésre...

Szóval, ez egy rém egyszerű,de nagyszerű torta. Elronthatatlan, és nagyon finom, mármint annak, aki annyira szereti a Sport szelet nevű csokit. Abból van a torta. És lám bevált. Bár nem olyan rég óta vagyok anyuka, de azt már tudom, hogy a töltelék fogy el először. Nos, Uraim, ez a torta csupán töltelék. ÉS napokig eláll, ugyan is nagyon édes:-)

A tetejét marcipán masszával és cukor gyönggyel díszítettük.

Johi és Bius közös csoportba jár, közös tortát készítettek. IGEN! Ők csinálták az elejétől a végégig, no persze a kimérésben és a töltelék forró csokival való nyakon öntésében kellett egy kis szülői segítség, de az oroszlán rész az ünnepelteké. Gréta ez alatt szilenciumon volt, mire apa hazahozta,már készen is volt a mű!

Másnap a torta elkísérte Grétát a suliba, onnan továbbment az oviba, kb. 500 méterenként félre csúszva a bicikli csomagtartójáról, de amikor kibontottuk végül, teljes díszében pompázott, és a töménységére visszautalva, az egész csoportnak elég volt a kb. 3 cm-es magasságú édesség. Még a kedves óvónénik Grétára is gondoltak, és nekik is küldtek kóstolót, ha már Ő nem lehetett ott.

200 éve

Liszt Ferenc 1811. október 22.-én született, az Ő tiszteletére tartotta a Tiszaújvárosi Zeneiskola az idei első növendék koncertet, amin Gréta lányunk is fellépett.

(Záró jelben jegyzem meg, hogy miután ezerszer hallottuk a darabokat,mi tudjuk, hogy hol "rontotta" el, de ez családi titok marad !)

A művek sorrendben:

Türk Dal

Kabalevszkij: A kis sündisznó

Ez a kis süni, bár nagyon vidám dal, de rengeteg meló van benne. A türk dalocskát pedig Bius a boltban szokta dudorászni, amíg várunk a pénztárnál többek között :-)

Akire büszkék vagyunk!

Gréta lányunk jól viselte az iskolaváltást és ez az első negyedéves értékelésén is jól látszik.

Tényleg nagyon büszkék vagyunk. Gratulálunk Gréta!!!

Olaj

Friss olaj

„…Megkened fejemet olajjal…” (Zsoltárok 23:5)

A pásztor két okból keni meg olajjal juhait. Először is védelemül a rovarok ellen. Ha nem védekeznének ellenük, leraknák petéiket a juh orrának nyálkahártyájába, és ettől a juhok megőrülnének; az anyajuhok nem adnának tejet, a bárányok növekedése leállna. Ezért a pásztor bekeni juhait egy rovarriasztó olajos anyaggal, ami az ellenséget távol tartja, a nyájnak pedig nyugalmat szerez. Másodszor olajat használ a sebek gyógyítására is. A legtöbb sérülés egyszerűen a nyáj többi tagjával való együttélésből ered. Ezért a pásztor rendszeresen megvizsgálja juhait, mert nem akarja, hogy a friss sérülések idővel elfertőződjenek. Akár a körülmények őrjítenek meg, akár a nyáj többi tagja között sérültél meg, mindig fordulj a Pásztorhoz! Mielőtt bárki máshoz fordulnál, menj Istenhez, mert Ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Aztán hajolj le előtte! Ahhoz, hogy a juhot megkenjék, lejjebb kell hajtania fejét, és engednie kell, hogy a pásztor rákenje az olajat. Alázd meg magad, nézz fel az Úrra! „Isten mindig igazságot szolgáltat választottainak, akik hozzá kiáltanak… nem várakoztatja őket” (Lukács 18:7 NCV). Dávid azt írja: „…friss olajjal kentél meg engem” (Zsoltárok 92:10). A tegnapi olajat hamar beszennyezi az út pora és sok más piszok, ezért minden nap Istenhez kell menned, és kérned, hogy erősítsen meg Lelkével. A juh nem érti az olaj hatásmechanizmusát, de nem is kell értenie. Elég, ha tudja, hogy pásztora jelenlétében valami olyan történik, ami sehol máshol.

Ezt olvastuk ma reggel Péter. Emlékezni akarok erre. Báránykás képet most nem mellékelek.

Kacagás - kocogás

Még valamikor egy szép meleg, október végi napon, elindult a VUK csoport a szomszéd faluba, Tiszaszederkénybe, hogy meglátogassa az ottani ovisokat. Elvileg "Kacagás-kocogás" volt a mottó, mármint, hogy a szülők kocognak a gyerekek pedig bicikliznek. A szülők egy része már előre ment autóval, mi a többiek kísértük a fürge lábúak társaságát.

Jelentem, én kocogtam. Oda és vissza: 3 kilométert, azaz HATOT! Mint beigazolódott, bizony Biusnak kellett egy "kis" segítség, én pedig boldog voltam, hogy van két szabad kezem, és nem dühöngve tolom a bringát, mint egyesek, bár biztosan én kulturáltan mérgelődtem volna... :-)

Ott egy kis zsebkendő kiállítás fogadott minket. Ilyen zsepiket kaptam én is a nagymamámtól anno...

Ezen kívül még műsorral is kedveskedtek a vendéglátók,

ill. vásárt is szerveztek. Sajnos én nem tudtam, hogy ilyenkor itt ez a szokás. Bár mire odaértünk volna , hogy egy kis összekotort aprón vegyünk, addigra el is fogyott: a mézes kalács. Szerencsére Ildikó óvónéni előbbre látó volt -tapasztalt - Ő idejében beszerzett pár zacskó finomságot, és a dugi készletéből kínálta meg a hozzánk hasonlóan "lekésett" éhenkórászokat.

A sok rohangálás és a nasi után bizony jól esik egy kis szörp, ha már otthon víz van...

Látjátok, ilyen édes....

No, ki az ügyes?!

Ha a régieknek sikerült, mi is fújunk egy szép buborékot!

Igazából már sorakozó van, de hát innen hamarabb odaér az ember, mint ha megkerülné, nem igaz?

Egy csoportkép a tájház előtt haza felé

A legtöbb gyerek berohant, aztán ki. Vagy mi voltunk lassúak? Hiszen minden meg kellett nézni!

Egy kis pihenés a hosszú út végén. Ez már az ovi ajtó, és mögötte már terített asztal és előkészített ágy. Milyen jó is ovisnak lenni!

Ildikó néni is megérkezett, kezében a begyűjtött kabátokkal.

Ő pedig Dobos Ilike néni, a másik óvónénink.