A hosszú ősz alatt meglátogattunk egy másik ovis csoportot is, ahol egy akadály versenyre voltunk hivatalosak. Mint kiderült nagyon erős a mezőny, de kiálltuk az összes próbát.
Minden csoport a saját zászlója mögött sorakozott, a miénket a többiekétől eltérően nem az óvónénik, hanem Johi készítette.
A zászlón VUK róka ül, és ravaszan mosolyog :-)
Első feladat, ezzel a járgánnyal végig haladni a pályán úgy, hogy csak a kormányt mozgatja az ember gyereke. A legtöbb versenyző motornak használva száguldozott el Johi mellett be a célba, bár a kormányt "rángatva "kicsit lassabb is, de sokkal izgalmasabb. Azért a pontot megkaptuk.
Miután a fűben elhelyezett karikákon végig ugráltak, már csak a mászóka és a csúszdán kellett fel ill. le haladni, állítólag körülöttük mély víz volt :-)
Így visszanézve van előnye a vegyes csoportnak: a kicsik mindent csinálnak amit a nagyok, talán egy kicsit lassabban, de bírják a tempót.
A feladat, hogy a kijelölt bójáig és vissza trappoljanak a gyerekek ezeken a dobozokon.
Zsákba ugrás
Johi kiugrott a képből... :-)
A lányok éppen megmentik a fiúk becsületét.
Én kettőt, a Bius hármat rúgott be, a fiúk meg semmit - kommentálta a képet Johi. Valóban, néhány lány rúgott annyi gólt, hogy elég legyen az egész csoportnak.
Ez nem feladat, ezt csak azok találták ki, akik az ugráló várra vártak, aztán persze mindenki mászókázott.
Éljenek a vegyes csoportos óvódák :-) Voltak olyan óvónénik, akik a "kicsiket" otthon hagyták, mi elhoztuk őket, és miért is ne?!
A csoport egy része kollektíve ugra-bugrál...
Végén a megérdemelt lazulás.
Bius ekkor már jól kifáradt - és az időjárás sem volt olyan zord, de jócskán lógott az eső lába, így - Ő inkább az ebéddel törődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése