Márciusi kirándulás

Alacsonyabban fekvő helyeken már régen elolvadt a hó, és kellemesen meleg szellő fújdogált. Gondoltuk, hogy a munka fáradalmait kipihenve kirándulunk egyet. Endréékkel, hűséges kirándulós barátainkkal, nyakunkba vettük a Bükköt. Endrének mindig van egy ötlete, amit érdemes figyelembe venni. Most is Ő volt a túravezetőnk.

A kocsi meghitt melegéből kiszállva, egy kis tél végi idill fogadott bennünket, hozzá illő hőmérséklettel.

Biusnak még a szeme is fázott.... eleinte

Szerencsére a déli órákban magasan áll már a nap, így egy kis akklimatizálódás után elindult a csapat.

Először lefelé vettük az irányt, mert ott volt egy kis klassz játszótér. Mármint a gyerekeket követtük, mert boldogan szállták meg a hintákat, nem törődve az olvadozó hólétől cupákos földdel. Mi kissé távolabb, osztoztunk örömükben.

Endre állta a sarat, és hősiesen hintáztatta Biust. Köszönjük! :-)

Először nem tudtam, hogy mit akartam ezzel a két romhalmazzal... Először is, itt némely mélyedésben, amit a hótakaró jótékonyan elfedett, térdig gázoltunk a fehérségben. Annyi volt a probléma, hogy a legtöbb gyerek tavaszhoz volt öltöztetve, bár őket ez az aprócska kellemetlenség nem zavarta. (Majd később, de végül is nem fáztak meg)

Másodsorban, ezek az építmények , szénégető kemencék. Éppen most nem üzemeltek, de van a helynek gazdája. Mert egy hasonló kulipintyóban láttunk egy hosszú szőrű igás lovat, aki szénát evett éppen, és a ház oldalához hordott szalma kupac tetején pedig napozó fekete malackát. Ha Ők voltak a tulajok, nem sokat törődtek velünk. Hagyták, hogy megcsodáljuk eme régi mesterség itt maradt hagyatékát.

Mivel már alaposan kifáztuk magunkat, elindultunk felfelé az égbe, hátha közelebb leszünk a Naphoz.

folyt.köv. (uzsonna idő!)