Bükkszentkereszt második állomás

A fák mögötti hely, első ránézésre egy hóval fedett irtás. Pedig itt egy nagy hőstettet hajtott végre IV. Béla volt magyar király apródja. Történt ugyan is, hogy a Muhi csatából lóháton menekülő a király úgy menekülhetett meg a vad tatár sereg elől, hogy hűséges apródja ruhát cserél vele. Csak úgy vágtában, lóháton történt az öltözék csere. Mire a tatárok átverekedték magukat az erdőn, a király ellépett, és a hátra maradt fegyverhordozót kezdték el üldözni, azt hívén, hogy Ő a király. Fontos tanulság: Nem minden az aminek látszik! Szóval, a fegyver hordozót és a vele nyargaló megmaradt magyar katonákat miután a tatárok beérték - persze túlerőben lévén -legyilkolták, de ez az idő elég volt a királynak, hogy mai nyelven szólva olajra lépjen. Teljesen meghatódtam. Szóval egy hűséges fegyver hordozón múlott az ország sorsa....

Íme a méltatlanul elfeledett csata mező.

A fák árnyékában pedig a Bükkszentkereszti "csoda-kövek" ill. "ördög szántás" geometriai képződmények.

Itteni zarándok helyen mécsesek, kis virág csokrok jelzik valaki vagy valakik háláját.Az év minden napjában látogatnak ide megfáradt emberek felfrissülni,gyógyulni, kiszakadni a zakatoló városi létből, hogy később visszajöjjenek gyertyát gyújtani. Mi is megálltunk a tiszta csendben belélegeztük az ébredő erdő illatát, hallgattuk a madarak énekét. Bár még kopár volt a táj, de jó volt figyelni az ébredezést, melegedni a lebukó Nap melengető sugaraiban, ahogy aranyos színbe burkolja a hegyoldalt. (Innen hiányzik egy megható kép, a fotós bénasága miatt , bocsi)

Most is többen ültek és vágyódtak valami csodára, ezért sem akartam közelebbi képeket kattintani, ne hogy az áhítatos csendet megtörjem.

Haza felé ismét játszó tér. Most Biusról készült több kép. Vajon "mijér..." ? :-)

A bucka mögött a talaj lejt. Szóval Bius és Sára nem fenék csuszkáznak, hanem "free style hinta" bemutató folyik.