Gyertyás esték

Egy kedves katolikus barátom küldött egy emailt a "villany-böjt"ről. Csupán arról szól a dolog, hogy péntek délután nem kapcsolunk lámpát. Kiélvezzük a nap utolsó sugarait. Ahogy megy le a nap és lesznek nagyobbak az árnyékok, úgy gyújtjuk meg a kis gyertyákat.

Ehhez az estéhez könnyű vacsora illik, ami inkább kellék.Érdekes semmi "különleges dolgot" nem csinálunk. Csak azt, amit mindig is eszünk, lefekvéshez készülődünk, és mesélünk.

A fürdés is hangulatos gyertyafény társaságában egészen misztikus,és ilyenkor nem számít, hogy egy kis pókháló esetleg ott maradt a szekrény felett. Egyébként amíg világos van, az ember önérdekében is mindent megtesz, hogy a helyére rakja a legapróbb dolgokat is. Nem csak mert rendben könnyebb megtalálni valamit félhomályban, valamint gyertyával egyensúlyozva nem túl jó meglepetés apró játékokra lépni...

A régi időket idézve, gyertya fényénél olvasunk, illetve, a lurkók élvezik a maguk módján ezt a különös helyzetet. Nem csak a hosszúra nyúlt, beszélgetős, sztorizós (!)akár nevetéssel tarkított vacsorát -ilyenkor lehet kifaggatni a szülőket - hanem a "bulizást".

Bár nem járnak lábujjhegyen az áhitatos csendben, és hangosan nevetnek, de a varázslat talán kicsit elbűvölte őket:

- Ugye lesz még, gyertyás vacsora? - kérdezik hét közben, csak úgy , futólag és mennek a dolgukra, egyszer megállni még is jó.

Szünetet tartani, megpihenni. Öreg létemre egyre többet fáj a fejem, főleg , ha front jön, de ezeken az estéken elpárolog, így az este további része is meg van mentve. Péterre nézve, mit is kezdene sötétben kuksolva egy migrénes asszonnyal.