Az Egri Érsekkert, mivel nem csak mi szerettük, ezért rajtunk kívül még volt ott pár ember. Szerencsére a kalauzaink is velünk voltak, és máig sem értem, hogy miért nem készült róluk kép... Miután kedvesen megkértek bennünket a másik anyukák, hogy ne fecséreljük a őslakos gyerekeik drága szabadidejét azzal, hogy fényképezem a lányokat, és én nem szeretettem volna idegen fenekek, és egyéb máshoz tartozó testrészek belógását szerkeszteni, ezért a helyzethez képest megfelelően nyugodtan, a temperamentumomból adódó lazasággal fejtettem ki Mariannak, hogy mennyire  szép ez a délután, és milyen öröm csupa kedves emberrel találkozni...

A lányok, kitaláltak egy másik lehetőségét a fel és lemászásnak, mivel nem akadt konkurenciájuk, és a fa is bírta, készült pár kép.

Bius a mászókán, ennyi maradt belőle, mikor levágtam a többi nem hozzá tartozó testrészt. A kép sem túl éles, de hát ez nem a TIMES- magazin... és Bius olyan Biankás, hogy na.

Mondanom sem kell, milyen nehéz az idősebbik nővére élete. Eredetileg Gréta találta ki a fára mászást... csináltunk is egy szigorú képet: Magánéletre vágyom címmel

 Johanna éppen kimegy a képből, és állíthatom, hogy végig ment a kék libikókán, de az akciós Nike tornacipőnél az egész gyerek valahogy izgalmasabb.

 Végre a várva várt bárányhimlő! Miután Bianka megkapta a ragályt, Johanna hétfőtől péntekig abban a reményben kelt, hogy hátha... és íme! Ennek az eseménynek köszönhetően megismerkedhettünk Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil élettörténetével. A képen is látszik, hogy milyen szörnyű, ha az ember iskola helyett otthon kényszerül lábadozni. A zuhanyzás és beporzáson kívül talán az olvasást és lazázást emelném ki, szerencsére enyhe lefutású volt ez a betegség.

 Bius képviselte a családunk gyerektagjait az hagyományos városi télapózáson, ahol a szép hagyományokhoz híven, némely ambiciózus nagymama kamasz unokájával és kiéhezett, szegény sorsú  tinilányok kelnek birokra a babakocsis testvérükkel várakozó bölcsisekkel és ovisokkal a különleges kiváltságért, hogy minél hamarabb a Télapónak öltözött mogorva, pirosra festett apóka elé furakodhassanak a túlélésüket biztosító hőn áhított szaloncukor és nugátos szelet, tejmassza télapófigura dózisukért. Sajnos mi idén kimaradtunk ebből a remek eseményből, mert pár könyvet kellett visszavinnünk a könyvtárba.Végül is hazafelé megtudtuk, hogy a meccs eldőlt:   bölcsisek, ovisok korukra való tekintettel átengedték az elsőbbséget azoknak szegény tiniknek ismét,ebben a hidegben,mert biztosan jól esik azoknak a szegény tiniknek, a finom meleg vacsi ebben a hidegben, valamint  hamar ágyba kerülhessenek... aztán a Télapótól kaptunk három csomagot, mielőtt elbúcsúztunk barátainktól, még egy utolsó kép erejéig dacoltunk a hideggel. Végül is nem a helyezés, hanem a részvétel a fontos.