a kardtartó

Sajnos nem tudok dokumentálni mindent, de idén az az ideális eset állt fent, hogy az ünnepeket a családdal tölthettük. Gondoltuk, ha a hegy nem megy... akkor beülünk az autóba. 7 személyes, így a fázósabb őrangyalok még szabályosan utazhatnak. A lényeg, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően é , vagy csak így jött ki, idén a Tél nagyon lágy arcát mutatta eddig, aztán gondolom bánatba esett , hogy elromlott a hóágyúja, mert folyton sír, sír és esik. Minden esetre a szíve lágy maradt, így eddig az ónos eső sem repesztette a burkolatokat. A lényeg, hogy bár még a fürtben repülés fokozatát nem érte el Péter repülési tudománya, de ha nem is légvonalban, de viszonylag jó tempóban elérkeztünk minden hová. Egyedül Balázsról késtünk le, aki már dolgozott, de a családja maradék része nagyon nagy szeretettel fogadott minket. . -( Friss jelentés: a napokban a  hógépet sikerült működésbe hozni... ) -

A műanyag fenyőfánk tavaly elhalálozott, egy debella ráesett hajnal fél kettőkor, amikor blogot ment írni, és nem kapcsolat fel a villanyt, hogy a családot fel ne ébressze...

Idén kötöttem két alternatív karácsonyfát, de hát a gyerekek mást gondolnak innovációról, így hát gondoltam adok munkát egy magyar fenyőfa árusnak, mondom a magyar, a nemzeti, mondom magyar fenyőfa árusnak, és veszek tőle fát. Bocsánat, de hülye é vagyok én, hogy méterenként 5 e. forintot kiadjak egy dekorálatlan zöldééééér? Mivel találtam egy kedves árust, aki hajlandó volt az általam előkészített edénybe kiásni egy kis lucfenyő fát, így volt mit díszíteni Johinak.
 23-án este Péter munkából hazajövet, még beküzdötte a fát, rátette a led-eket.
Másnap reggeli nagy rohangászás okát ezzel meg is teremtette:
- Vaaaan karácsonyfaaa!

 Ilyen mini gömböket akasztgattunk rá, ill. Réka ajándékaként érkezett figurákat. A narancsok és a mézesek most nem kerültek fel. Egyrészt nagyját ki sem lyukasztottuk, másik részét pedig inkább ajándékba készítettük. Ill. felkerültek a kosarakra, és az illatzsinórokra.

 Még szerencse, hogy ebben az albérletben lakunk, mert ha sikerült volna végre valahára egy kisebb házat találnunk, vajon hova rakom azt a három kosarat? Ezt a három kosarat megrendelésre gyártottam, mármint a dekorációt. Kristály fóliába téve nagyon tetszetős, azért így sem rossz. (Bár ezek 21-én készültek) Na jó, van rajta egy-két dolog, amit talán nem a legszabályosabban építettem belé, de hát tanulok még.

 Viktornak szeretettel, .... egy igazi siklóernyős palánta így csomagol!

A szatyornak van két füle. De hogy varrjam fel , ha már megfestettük a vásznat? Inkább legyen falvédő, vagy asztal közép, vagy pogácsa vagy monitor takaró... Szeretettel készült mamáéknak és dédinek.

A kard tartó használatban, zarándoklatunk végső állomásaként lekanyarodtunk az autópályáról egy kedélyes ebédre Balázsékhoz, de csak Réka és a fiúk voltak otthon. Eredetileg korán akartunk indulni, de aztán már majdnem az ágyazáson törtük a fejünket. Mivel is voltunk elfoglalva?

Először is mivel nem voltunk éhesek kimentünk D vitamint gyűjteni, hogy ne unatkozzunk, még kardoztunk 

 

előkerült a piros traktor

itt a képen nem az esti mosogatás beosztását beszélik meg, csak barátságosan mérkőznek:

 itt is nagyon barátságos a mérkőzés, még ebédet is kaptunk!

Aktivity és Dixit (arról nincs kép) és kávé, de még is csak haza kellett mennünk...

Bár ez nem tartozik szorosan az ünnepekhez, de máshová sem, az alsó három, szint úgy, mint a felső három dekoráció egy előző - itt dokumentálatlan - munkám hozományai. Bár nem tanultuk még az iskolába, de hát via internet és pár tanács után volt lehetőségem elkészíteni. Köszönet Istennek, hogy adott hozzá tehetséget és egy jó kritikai érzékkel megáldott férjet, aki biztosította számomra az alkotáshoz oly elengedhetetlen szabadidőt!

 Ime a Január 6-i munkahelyi köszöntő ajándékok, és már meg is érkeztünk 2014-be

Azt mondják a bölcsek, hogy szerda estére már eldőlt, hogy milyen lesz a hétvégéd. Bármit is jelent pontosan, a lényeg, hogy sosem árt egy kis tervezés. Az év szombatja szerintem az advent. Lezárunk, várakozunk, ünneplünk, készülünk. 

Novemberben, mint egy hirtelen fogfájás hasított belém ,TE JÓ ÉG, itt a KARÁCSONY, anyáááám!

Eldöntöttem a szeretet ünnepén nem fogok félni: Teljes szeretet kiűzi a félelmet. Ráadásul a karácsonyi ünnepkör lényege: Isten megajándékozta a világot. Miért olyan nehéz elfogadni?

Már a legelején hozzá kellett szoknom, nem lesz "TÖKÉLETES" Karácsonyunk. Mármint ami a dekorációt, és a süteményeket és egyéb kellékeket illeti.

1. Kitettünk egy listát a hűtőre, mindenki ráírhatta, mit szeretne. Ez azért is jó, mert egy csomó fölösleges  "mit vegyek neki, amit nem túl drága, de nem is gagyi" problémától megment. Pár kérés: könyv, hólapát,  sült csirkecomb, kardtartó.... 

Probléma?

Hiába nézegetem a szépen megírt mézeseket, eddig mindig valami balul ütött ki, ha írókázásba fogtunk. Mivel alapvetően az ünnep békés, ezért csokiba mártottuk anya bénaságát. Sajnos idén nem állt módomban beszerezni azt a jófajta belga csokit, amit eddig hasznáhatltam, így megelégedtünk a Lidl-ben kapható főzőcsokival. Nem is volt vele gond, csak amikor kitettem hűlni a pincébe, vettem észre, hogy bizony a vaj kiült rá a hidegben.

Házi Tofifi... helyenként dupla magozással. Most így ünnepek után felleltem pár darabot, és lám mostanra már meg is keményedett...

 Ez szintén egy kevésbé tökéletes kép, ami az élességet jelenti, de a két csajszi azért felismerhető.Ilyen eddig még nem volt, mind a három lánynak egy délutánra tették a karácsonyi ünnepséget, plusz a vizsgakoncertet, és Grétának még úszásórája is volt, ami a frizurázkodás terén jelenthetett kis kihívást.Mint kiderült, nem kell szétosztódnunk, sem a zongorát lemondani: Apa eljöhetett a munkahelyéről túlórázás nélkül.
Elsőzör Grétáék műsorát néztük meg

Mivel a várakozásoktól eltérően sikerült Johiék ünnepét időben elkezdeni, így még apa és Gréta is ott lehetett a meghitt alkalmon, egy ideig.

 A sütizésről itt viszont már lemondtunk, igaz , előtte Grétáék osztályában vendégeskedhettünk,

még az ilyenkor felfektetett naaagy karácsonyfa tortából is kaptunk.

Amíg mi Johival nem sütizés és öltözködés, sétagaloppozás közben elhagytuk az iskolát, hogy átszelve a várost elérjünk oda ahova Péter és Gréta  már megjelent, Bius ovis ünnepén. Ahol a család összeállt, és teljes létszámmal átautózott a zenesuliba. Hiába, a gondos szervezés, egy kis hiba csúszott a dologba, ünnepség ide, vizsga oda, a kocsiban maradt a szép topánka. Apa bent ült már Biussal a teremben, lényeg, így hát szépen megfésülködtünk, bemelegítettük ujjainkat .... minden külső fogyatékosság ellenére szép nagy nagy tapsot kaptunk.

Irina néni és növendékei

Aztán a listán csupa "csináljuk" kérés volt: Debreceni csúszda park,  Palacsinta sütés, Társasozás, Siklóernyőzés... 

egy vidám január 25.-i nap


... ha az idő tényleg ilyen szépen betéliesedik még a szabadétri jégkorizás és a szánkózás iis sorra kerül.

 

Az Egri Érsekkert, mivel nem csak mi szerettük, ezért rajtunk kívül még volt ott pár ember. Szerencsére a kalauzaink is velünk voltak, és máig sem értem, hogy miért nem készült róluk kép... Miután kedvesen megkértek bennünket a másik anyukák, hogy ne fecséreljük a őslakos gyerekeik drága szabadidejét azzal, hogy fényképezem a lányokat, és én nem szeretettem volna idegen fenekek, és egyéb máshoz tartozó testrészek belógását szerkeszteni, ezért a helyzethez képest megfelelően nyugodtan, a temperamentumomból adódó lazasággal fejtettem ki Mariannak, hogy mennyire  szép ez a délután, és milyen öröm csupa kedves emberrel találkozni...

A lányok, kitaláltak egy másik lehetőségét a fel és lemászásnak, mivel nem akadt konkurenciájuk, és a fa is bírta, készült pár kép.

Bius a mászókán, ennyi maradt belőle, mikor levágtam a többi nem hozzá tartozó testrészt. A kép sem túl éles, de hát ez nem a TIMES- magazin... és Bius olyan Biankás, hogy na.

Mondanom sem kell, milyen nehéz az idősebbik nővére élete. Eredetileg Gréta találta ki a fára mászást... csináltunk is egy szigorú képet: Magánéletre vágyom címmel

 Johanna éppen kimegy a képből, és állíthatom, hogy végig ment a kék libikókán, de az akciós Nike tornacipőnél az egész gyerek valahogy izgalmasabb.

 Végre a várva várt bárányhimlő! Miután Bianka megkapta a ragályt, Johanna hétfőtől péntekig abban a reményben kelt, hogy hátha... és íme! Ennek az eseménynek köszönhetően megismerkedhettünk Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil élettörténetével. A képen is látszik, hogy milyen szörnyű, ha az ember iskola helyett otthon kényszerül lábadozni. A zuhanyzás és beporzáson kívül talán az olvasást és lazázást emelném ki, szerencsére enyhe lefutású volt ez a betegség.

 Bius képviselte a családunk gyerektagjait az hagyományos városi télapózáson, ahol a szép hagyományokhoz híven, némely ambiciózus nagymama kamasz unokájával és kiéhezett, szegény sorsú  tinilányok kelnek birokra a babakocsis testvérükkel várakozó bölcsisekkel és ovisokkal a különleges kiváltságért, hogy minél hamarabb a Télapónak öltözött mogorva, pirosra festett apóka elé furakodhassanak a túlélésüket biztosító hőn áhított szaloncukor és nugátos szelet, tejmassza télapófigura dózisukért. Sajnos mi idén kimaradtunk ebből a remek eseményből, mert pár könyvet kellett visszavinnünk a könyvtárba.Végül is hazafelé megtudtuk, hogy a meccs eldőlt:   bölcsisek, ovisok korukra való tekintettel átengedték az elsőbbséget azoknak szegény tiniknek ismét,ebben a hidegben,mert biztosan jól esik azoknak a szegény tiniknek, a finom meleg vacsi ebben a hidegben, valamint  hamar ágyba kerülhessenek... aztán a Télapótól kaptunk három csomagot, mielőtt elbúcsúztunk barátainktól, még egy utolsó kép erejéig dacoltunk a hideggel. Végül is nem a helyezés, hanem a részvétel a fontos.