Kedvenc Játék

Ezért érdemes prószívózni... címet gondoltam ide eredetileg

Ez a bejegyzés Johikáról és a szeptembertől folyamatosan gyűjtögetett kincseiről fog íródni. Johi szereti kiteregetni a szőnyegen a kavics, termés és egyéb gyűjteményét, hogy szép csendben elrendezgesse őket, ha nem rajzol éppen. Az, hogy nincs igazi kertünk, nem jelent semmit, itt a városban is van bőven gyűjtögetni való. Úton útfélen lehet találni mindig valami érdekes szép kincset, amit a természet ajándékoz a nyitott szívű gyermek lelkeknek.

Ennyire nincs hideg nálunk, csupán van, hogy az ember gyereke nem ér rá átöltözni, mert fontosabb dolga akad éppen.

Íme: Malacka

Aztán berobbant Bius:

Kihasználva, hogy Johinak mellékesen folyó ügyei támadtak, rögtön munkához lát.

Aztán mikor Johi visszatér, vettünk egy kis "kommunikációs" leckét, de végül is szent lett a béke, és mindenki jól járt: a malacka apát is megvárta, és sötétedés előtt a porszívó is előkerült, persze a magocskák és egyebek pedig Johi által kijelölt dobozkákban a helyükre.

BJ1706

Ez nem egy új rendszám, esetlegesen úgy új motoré, hanem valami más :-) Reméljük az előbbi is majd csak meglesz, és arról is meg fogok emlékezni.

Nos, szóval kezdjük az elején. Régebben nagy élet zajlott errefelé: szőlős gazdák és a családjaik jöttek, mentek, szomszédoltak, gondolom gyerekek rohangáltak, zajongtak, ahogy már ilyen helyen lenni szokott. Bár ez nem a Bükkszentkereszti zarándok hely, hanem a Tengődi Szőlősor, de itt is megtelepedett a csend.

Ha valaki ki akarna szakadni a zajos, rohanó városi életből, itt megteheti, sőt még valami elfoglaltságot is találhat magának.

A Barkóczy pince és gyümölcsös kert. Más jobb sorsra szánt pince közül, azok a kevés szerencsések közé tartozik , akiket még nem hagytak el gazdáik.

Itt sosem unatkozik az ember, mindig van mit csinálni.

Szép időben, napozni és farigcsálni

Új olimpiai sportág a: kalapácsos karóverés

Kertészkedni öröm... ez még a könnyebb része az idénymunkáknak:-)

A lányaink szeretnek ide járni, és bár itt "nonkonfortos" körülmények fogadják őket, mindig úgy érzik, hogy ez a világ egyik legszebb helye.

Szintén van egy "második cím": "retro party"

Johi és Bius jól ráéreztek , pedig még nem tanultak latinul:

Carpe Diem

Mielőtt elfelejtenénk, a dobozkákban Kati mama ribizlis fagyija van.

Az alapanyagul szolgáló ribizli is innen való. A háttérben a körte fa is ad egy kis munkát, alatta pedig a jó kis tűzhelyen fől az ebéd.

időutazás, a tűzrakó helyről eszembe jutott egy emlék:

Segítek: ez itten Gréta még nem egészen három évesen, a szabad tűzön süti első kürtős kalácsát. A kalácska ott kuporog a cserépen, végül is a madaraknak is kell csipegetni valamit :-)

A kalácsos kép mellett volt egy sárga traktoros kép is.

Egy szőlőkádas kép is . Innen egy másik emlék, ami már romonyai, de azt legközelebb :-)

Jolika, Johanna és Kati mama a szépen elmosogatott edények mögött. Hát nem tudom ki fényképezte, de a háttér jöhetett volna előbbre is. No mindegy, vissza a jelenbe.

Itt a pincéhez korcsma is tarozik

A szép korcsmáros kisasszony

Johika, az elmaradhtatlan virág-kompozíciójával

Végül, de nem utolsó sorban József napra is megemlékeztünk. Autóból kiszállva, ahogy megérkeztünk, első út az ünnepelthez vezetett, végre átadhassák a lányok a meglepetést!

Boldog névnapot Papa!

Bükkszentkereszt második állomás

A fák mögötti hely, első ránézésre egy hóval fedett irtás. Pedig itt egy nagy hőstettet hajtott végre IV. Béla volt magyar király apródja. Történt ugyan is, hogy a Muhi csatából lóháton menekülő a király úgy menekülhetett meg a vad tatár sereg elől, hogy hűséges apródja ruhát cserél vele. Csak úgy vágtában, lóháton történt az öltözék csere. Mire a tatárok átverekedték magukat az erdőn, a király ellépett, és a hátra maradt fegyverhordozót kezdték el üldözni, azt hívén, hogy Ő a király. Fontos tanulság: Nem minden az aminek látszik! Szóval, a fegyver hordozót és a vele nyargaló megmaradt magyar katonákat miután a tatárok beérték - persze túlerőben lévén -legyilkolták, de ez az idő elég volt a királynak, hogy mai nyelven szólva olajra lépjen. Teljesen meghatódtam. Szóval egy hűséges fegyver hordozón múlott az ország sorsa....

Íme a méltatlanul elfeledett csata mező.

A fák árnyékában pedig a Bükkszentkereszti "csoda-kövek" ill. "ördög szántás" geometriai képződmények.

Itteni zarándok helyen mécsesek, kis virág csokrok jelzik valaki vagy valakik háláját.Az év minden napjában látogatnak ide megfáradt emberek felfrissülni,gyógyulni, kiszakadni a zakatoló városi létből, hogy később visszajöjjenek gyertyát gyújtani. Mi is megálltunk a tiszta csendben belélegeztük az ébredő erdő illatát, hallgattuk a madarak énekét. Bár még kopár volt a táj, de jó volt figyelni az ébredezést, melegedni a lebukó Nap melengető sugaraiban, ahogy aranyos színbe burkolja a hegyoldalt. (Innen hiányzik egy megható kép, a fotós bénasága miatt , bocsi)

Most is többen ültek és vágyódtak valami csodára, ezért sem akartam közelebbi képeket kattintani, ne hogy az áhítatos csendet megtörjem.

Haza felé ismét játszó tér. Most Biusról készült több kép. Vajon "mijér..." ? :-)

A bucka mögött a talaj lejt. Szóval Bius és Sára nem fenék csuszkáznak, hanem "free style hinta" bemutató folyik.

Márciusi kirándulás

Alacsonyabban fekvő helyeken már régen elolvadt a hó, és kellemesen meleg szellő fújdogált. Gondoltuk, hogy a munka fáradalmait kipihenve kirándulunk egyet. Endréékkel, hűséges kirándulós barátainkkal, nyakunkba vettük a Bükköt. Endrének mindig van egy ötlete, amit érdemes figyelembe venni. Most is Ő volt a túravezetőnk.

A kocsi meghitt melegéből kiszállva, egy kis tél végi idill fogadott bennünket, hozzá illő hőmérséklettel.

Biusnak még a szeme is fázott.... eleinte

Szerencsére a déli órákban magasan áll már a nap, így egy kis akklimatizálódás után elindult a csapat.

Először lefelé vettük az irányt, mert ott volt egy kis klassz játszótér. Mármint a gyerekeket követtük, mert boldogan szállták meg a hintákat, nem törődve az olvadozó hólétől cupákos földdel. Mi kissé távolabb, osztoztunk örömükben.

Endre állta a sarat, és hősiesen hintáztatta Biust. Köszönjük! :-)

Először nem tudtam, hogy mit akartam ezzel a két romhalmazzal... Először is, itt némely mélyedésben, amit a hótakaró jótékonyan elfedett, térdig gázoltunk a fehérségben. Annyi volt a probléma, hogy a legtöbb gyerek tavaszhoz volt öltöztetve, bár őket ez az aprócska kellemetlenség nem zavarta. (Majd később, de végül is nem fáztak meg)

Másodsorban, ezek az építmények , szénégető kemencék. Éppen most nem üzemeltek, de van a helynek gazdája. Mert egy hasonló kulipintyóban láttunk egy hosszú szőrű igás lovat, aki szénát evett éppen, és a ház oldalához hordott szalma kupac tetején pedig napozó fekete malackát. Ha Ők voltak a tulajok, nem sokat törődtek velünk. Hagyták, hogy megcsodáljuk eme régi mesterség itt maradt hagyatékát.

Mivel már alaposan kifáztuk magunkat, elindultunk felfelé az égbe, hátha közelebb leszünk a Naphoz.

folyt.köv. (uzsonna idő!)