Még két hetet együtt töltöttünk a fiúkkal. A hét végére becsatlakoztak a lányok, és Péter. Együtt felmentünk az albérletbe.
A végére igazi kis csapat lettünk. Megtanultunk kibékülni is, hiába néha bizony összevesztünk. Azonban jobbára élveztük a napokat.
Amikor a fiúk nálunk voltak, éppen a mi utcánkban fektették le a vezetékeket. Kipróbáltuk, ha a járdán a "vakond" fölé állunk, akkor érezzük, ahogy rezgeti a földet. Tegező viszonyba nem kerültünk a munkásokkal, de nagyjából nyomon követtük a kábelfektetés előkészületeit.
Ki sétáltat kit? :-)
Délutáni biciklizés. Biusén eltörött a csapágy.
Johi kölcsön adta neki, bár nem kell félteni, mert talált más elfoglaltságot, éppen buzogányt morzsol.
A sereglet másik része is olykor gyalogszerrel ment,
ha Péter is betársult, akkor elgurultunk a közlekedési parkba.
Sajnos nem áll módomban dokumentálni.
A hét végén vissza mentünk Gyömrőre, és még egy hetet maradtunk.
Medve roston
a la Daniel
A sajnos csak 3. hét másik felén állt már el az eső. Lementünk a tó mellé. Eredetileg homokozni
vittük a gyerekeket. A szél még hidegen fújt, és a tó vize hideg volt. Egy- két elszánt
emberen kívül a legtöbb látogató a parton gyönyörködött a tájban.
A homokozó helyett persze más érdekelte a mi gyerekeinket.
Végül is lehet sétálni is a vízben, nem?
Dánielnek hosszabb a lába, ő még tovább bemehet. Ha már bent van, miért ne
keressen kagylót.
Ha a lépcsőn lehet sétálni Grétának, akkor Biusnak miért nem?
Aztán véletlenül Bius elesett.
Ha már elesett, akkor miért ne fürödjön meg?
Valaki nagyon gondolkodik azon, hogy elessen Ő is véletlenül :-)
Bius homokozik. Végül is ezért jöttünk nem?
A hét vége fél aztán jó idő lett
Fürdés és iszapolás
Csapatmunka, épül a vízelvezető vár
Valakik teljesen belemerültek az építkezésbe
Johanna újabb találmánya: vízzel és kővel való rajzolás
Vacsora előtt még megengedtük a gyerekeknek, hogy egy "kicsit"
játszanak az építkezés mellett. Nem tudjuk, hogy mi épül, de jó kis dombot halmoztak
ide az alap ásásakor.
Idén is minden reggel szertartás szerűen elindultunk, márha nem esett, az állatkertbe. Füvet, akác fa levelet szedve elsétáltunk etetni.
Egyik nap még a rácsok mögé is bemehettünk. A kedves gondozó, hozzátett még egy órát
a munkaidejéhez, vett három nagy levegőt. MI persze segítettünk :-)
Éppen a kis tengeri malacka "élvezi" a gondoskodást.
Igazi különlegesség: görény babák.
Minden állatot meg kellett csodálni, még a pici nyuszikat is.
Kaptunk - volna - ajándékba kis cicákat.
Becsület szavamra álltam a sarat, és kb. 200X
mondtam el, hogy nem vihetjük.
Emu fiókák valamiért a falat tartották érdekesnek.
Attrakcióóó!
Ez már a kifutó, itt nem biztonságos ajtók mögül nézzük az állatokat.
Emlékszik valaki az Istenek a fejükre estek c. filmre?
Itt nem a hiénák, hanem az emu szülők tartottak minket szemmel.
Johi és a felnőtt emu a háttérben. Johika még nem érzi a veszélyt, de később...
Jó, hogy ez a vödör kéznél van. Főleg , ha a gondozó kezében. Ezt az emu is tiszteli.
A mókus örs tagjai - velem egyetemben - inkább a gondozó körül maradtak. :-)
Ezi folyamatosan szemmel tartotta a pacit. Ez a paci nagyon boldogan
fogadta a kerítés túl oldaláról a friss zöldet, de itt bent már kicsit
"kóstolgatott" minket. Szó szerint.
Ez itt a kan tanya, mármint a görény férfiak lakosztálya.
Kutya ül a fűben.
A három gyerekes kutya :-)
Minden jó, ha vége jó.
Sikerült állatkölyök nélkül kijönni innen.
A "vad" állatok, csipkedését, lökdösését is túléltük.
Maradunk a kutyáknál
Ezi "majom" hintája
Dániel projektje
Dániel munka közben. Sajnos csak innen tudtam lefényképezni. Fallal , polcokkal
elbarikádozva dolgozott.
Bár sok időbe tellett, de kész lett a karkötője.
Miért is nem fényképeztem le a kész művet?
Réka hozott egy dinnyét. Megettük. Ez a fogócska kézmosásnak indult a kerti csapnál... :-)
A végére pedig jól kifáradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése