Mókus örs

Még két hetet együtt töltöttünk a fiúkkal. A hét végére becsatlakoztak a lányok, és Péter. Együtt felmentünk az albérletbe.

A végére igazi kis csapat lettünk. Megtanultunk kibékülni is, hiába néha bizony összevesztünk. Azonban jobbára élveztük a napokat.

Amikor a fiúk nálunk voltak, éppen a mi utcánkban fektették le a vezetékeket. Kipróbáltuk, ha a járdán a "vakond" fölé állunk, akkor érezzük, ahogy rezgeti a földet. Tegező viszonyba nem kerültünk a munkásokkal, de nagyjából nyomon követtük a kábelfektetés előkészületeit.

Ki sétáltat kit? :-)

Délutáni biciklizés. Biusén eltörött a csapágy.

Johi kölcsön adta neki, bár nem kell félteni, mert talált más elfoglaltságot, éppen buzogányt morzsol.



A sereglet másik része is olykor gyalogszerrel ment,

ha Péter is betársult, akkor elgurultunk a közlekedési parkba.

Sajnos nem áll módomban dokumentálni.

A hét végén vissza mentünk Gyömrőre, és még egy hetet maradtunk.

Medve roston

a la Daniel

A sajnos csak 3. hét másik felén állt már el az eső. Lementünk a tó mellé. Eredetileg homokozni

vittük a gyerekeket. A szél még hidegen fújt, és a tó vize hideg volt. Egy- két elszánt

emberen kívül a legtöbb látogató a parton gyönyörködött a tájban.

A homokozó helyett persze más érdekelte a mi gyerekeinket.

Végül is lehet sétálni is a vízben, nem?

Dánielnek hosszabb a lába, ő még tovább bemehet. Ha már bent van, miért ne

keressen kagylót.

Ha a lépcsőn lehet sétálni Grétának, akkor Biusnak miért nem?

Aztán véletlenül Bius elesett.

Ha már elesett, akkor miért ne fürödjön meg?

Valaki nagyon gondolkodik azon, hogy elessen Ő is véletlenül :-)

Bius homokozik. Végül is ezért jöttünk nem?

A hét vége fél aztán jó idő lett

Fürdés és iszapolás

Csapatmunka, épül a vízelvezető vár

Valakik teljesen belemerültek az építkezésbe

Johanna újabb találmánya: vízzel és kővel való rajzolás

Vacsora előtt még megengedtük a gyerekeknek, hogy egy "kicsit"

játszanak az építkezés mellett. Nem tudjuk, hogy mi épül, de jó kis dombot halmoztak

ide az alap ásásakor.

Idén is minden reggel szertartás szerűen elindultunk, márha nem esett, az állatkertbe. Füvet, akác fa levelet szedve elsétáltunk etetni.

Egyik nap még a rácsok mögé is bemehettünk. A kedves gondozó, hozzátett még egy órát

a munkaidejéhez, vett három nagy levegőt. MI persze segítettünk :-)

Éppen a kis tengeri malacka "élvezi" a gondoskodást.

Igazi különlegesség: görény babák.

Minden állatot meg kellett csodálni, még a pici nyuszikat is.

Kaptunk - volna - ajándékba kis cicákat.

Becsület szavamra álltam a sarat, és kb. 200X

mondtam el, hogy nem vihetjük.

Emu fiókák valamiért a falat tartották érdekesnek.

Attrakcióóó!

Ez már a kifutó, itt nem biztonságos ajtók mögül nézzük az állatokat.

Emlékszik valaki az Istenek a fejükre estek c. filmre?

Itt nem a hiénák, hanem az emu szülők tartottak minket szemmel.

Johi és a felnőtt emu a háttérben. Johika még nem érzi a veszélyt, de később...

Jó, hogy ez a vödör kéznél van. Főleg , ha a gondozó kezében. Ezt az emu is tiszteli.

A mókus örs tagjai - velem egyetemben - inkább a gondozó körül maradtak. :-)

Ezi folyamatosan szemmel tartotta a pacit. Ez a paci nagyon boldogan

fogadta a kerítés túl oldaláról a friss zöldet, de itt bent már kicsit

"kóstolgatott" minket. Szó szerint.

Ez itt a kan tanya, mármint a görény férfiak lakosztálya.

Kutya ül a fűben.

A három gyerekes kutya :-)

Minden jó, ha vége jó.

Sikerült állatkölyök nélkül kijönni innen.

A "vad" állatok, csipkedését, lökdösését is túléltük.

Maradunk a kutyáknál

Ezi "majom" hintája

Dániel projektje

Dániel munka közben. Sajnos csak innen tudtam lefényképezni. Fallal , polcokkal

elbarikádozva dolgozott.

Bár sok időbe tellett, de kész lett a karkötője.

Miért is nem fényképeztem le a kész művet?

Réka hozott egy dinnyét. Megettük. Ez a fogócska kézmosásnak indult a kerti csapnál... :-)

A végére pedig jól kifáradtunk.

Tágesz Mutter

Amikor annak idején kiderült, hogy lányunk fog születni, a családban "csak" fiúk voltak. A tesóim fiú unokákkal örvendeztették meg a nagyszülőket. A lányok, bár sokáig azt vallottam, hogy nem annyira más világ, hát tévedtem. Abban az egy hétben tanultam ezt meg, amíg Danira és Ezire vigyáztam, a lányok pedig Kati mama és József papa unalmas perceit tették izgalmasabbá pár nap nyaralási időre.

Szóval első dolog: minimumra csökkentek a problémák. Eddigi vigyázások alatt, néha úgy éreztem, mintha egy nap egy év lenne. Kicsit izgultam is, de csodák csodája, Péter nélkül is teljesen ki tudtam jönni a srácokkal.

Mit is csináltunk, amíg Réka jött?

Kísérleteztünk, amíg én a jéghideg vizű csatorna szélén ülve néztem őket, addig ők

unásig gurították a labdát, és figyelték, hogy viszi a víz a kis halastó felé.

A halastó mólóján ülve a "felnőtt dolgokról" beszélgetve békát, tücsköt stb. vadásztak,

vagy csak a lábunkkal hullámokat keltettünk.

Az apukájuktól kapott labdával el is mentünk két eső között a foci pályára. Hát nem én nyertem, de jó volt a játék. Azt nem mondom meg, hogy mennyivel kaptam ki, és hozzáteszem, hogy nem volt rajtam focizáshoz alkalmas cipő...

Ezt a rákot Dániel fogta ki. Igazából döglött volt a rák, amikor a nádasban bogarászva rátalált. Inkább a hazavitel volt problémás. A tóparti büféből kaptunk egy nagy műanyag sörös poharat, amiben oldalt döntve, vigyázva vittük az úton a tetemet.

Végül is két napi szárítás, és egy kis hajlakkozás gyönyörű lett.

Remélem nem az új hajlakkomat használtad??!! - hány ilyen és hasonló kérdés lesz még :-)

Ezi két dolgot szeret nagyon: enni és aludni. A legjobb, ha rögtön egymás után. A sorrend mindegy.

Bár itt már nagyon későre járt az idő, úgyszólván öreg öreg este volt. Annyit vettünk észre, hogy

a következő harapás után már alszik. Soha ilyen gyorsan nem láttam elaludni gyereket.

Dániel már nem kisfiú, a macija is félre van téve. Ha rossz az idő Dániel , különféle méretű csónakokat hajtogat, még a maci is kapott egyet. Hosszú tervezés és előkészületet igényel egy ilyen méretű csónak alkotása. Ragasztó felkutatása, A/4 es lapok pontos összeillesztése, mert nagy papírból kell kiindulni, hogy ekkora csónak kijöjjön. Sajnálom, hogy végül is nem mértük le pontosan. A lényeg: a maci és a tulajdonos boldog.

Ezi is hajtogat. A papír helyett a szőnyeget. Ez egy repülő, rögtön látszik, hogy szuper modell.

Természetesen apához repül.

Dániel meghajtással üzemel.

Íme leparkolt állapotbán

Végül a kis városi tó. Ez a strand. A körülötte lévő nádasban kagylók vannak. A halastó kissé arrébb, igazi nyugalom helye, még főszezonban is. A tóban még számtalan is élőlény lakik. Csendesebb időben egészen kijönnek a parthoz, sőt a kacsamama, még a strandolók közé is kivezeti kicsinyeit, persze a biztonsági szabályokat betartva.

Szóval egyik ilyen tavazós délután megvágta Dániel ujját egy kagyló. Véletlenül nem volt nálam zsepi. Viszont egy vékony tisztasági betét igen. Mivel anion csíkos, steril, hát gondoltam, az is jó lesz. Bár Dánielt meg kellett nyugtatni, hogy nem néz ki másnak, a lábán, mint egy kötés. Tényleg. Viszont nekem jutott a szerep, ha már adva volt a téma, hogy elsősegély nyújtás közben kis felvilágosítást adjak, elég jól ment. Bár a téma még többször visszatért, egy egy kérdés feltevés formájában.

Ezen kívül még mit is csináltunk? Délutánonként , hogy Réka kicsit pihenhessen lementünk sétálni , amikor jó idő lett, még strandoltunk is. Néha egy -egy barát is eljött. Valamint főztünk.

Dániel nagyon jó szakács.

Nagyon finom lett ez a meggyszósz. Ízre és állagra is kitűnő. El is fogyott, mint az a pár nap,

amit mi hárman együtt töltöttünk. Közösen főztük, és szerintem máskor is nekiállnék.

További szép nyarat.