Boldog viharnap!

Ildikó rokonságunk szintén megbecsült tagja, nem messze Fóton tanítja a jövendő ifjúságot. Ő invitált minket a Tisza-tóhoz. Szinkronban a diósgyőri várban is volt mindenféle látni való, de anya már a kánikula szó hallatán is előre fejfájást kap. Így elhatároztuk, hogy mindenképpen felelevenítjük a rokoni kapcsolatot, és leautózunk a Tisza-tóhoz, bár nagy viharokat jeleztek az napra. Mióta itt vagyunk, állandóan csak ijesztgetett a vihar, hogy ennyi, meg annyi eső és a többi. Persze, eddig mindig elkerültek minket viharok.

Szóval elindultunk, és a tűző nap, meg a légkondi együtt szintén garantált fejfájás.HA már ilyen vidáman útnak indultunk, legalább nyafogtak a gyerekek. Persze a hosszú út alatt akklimatizálódtunk, mindenki nézte a szép lapos semmit. Valahogy a Hortobágy sem dobogtatta meg a szívünket, talán a Kilenclyukú, de azt már láttam képen. :-)

A Tisza tó viszont gyönyörű. Ha Balatoni környezetre vágyunk, akkor itt van. Tiszta a vize, szép nyugis környék, tavirózsák a vízben, és halacskák, a part homokos.

Ha az embernek nincs elég keze, de sok a dolga...

A család többsége rögtön bement a vízbe, én még az árnyékban ülve gyönyörködtem a látványban, és megpróbáltam minél megnyerőbb képpel bizonygatni: - Biztosan bemegyek... a víz hőfoka is a Balcsiéra emlékeztet :-). Már éppen sikerült magam rávenni egy kis fürdőzésre, amikor elromlott az idő.

Kb. fél eggyig tarott a jó idő. A közeli pavilon alá hurcolkodás alatt már egyre gyakrabban dörgött az ég, a szél rengeteg fehér szöszt kergetett a levegőben, mintha hó esne. Sajnos nem tudtam megörökíteni a gépünkkel, pedig tényleg mesés látvány volt. A nyárfák a maradék vattáikat is kireptették. Az ég vészjóslóan beszürkült.

A környéken zajló kutyakiállítás pár résztvevője is ide a pavilonok alá húzódott meg. Egytől egyik hatalmas , és békés, és persze iszonyat értékes , díjazottak állatok lihegtek egyenlőre a fűben. A büszke gazdik örömmel fogadták a lányok lelkesedését.

A vihar előtt még volt időnk megdézsmálni az eperfa lecsüngő ágait. Ilyen kis fát mi is hagytunk a faluban.

Ez az első ránézésre korcs, egy Magyarországon ritka kutyafajta: Kaliba. Erdélyi juhász kutya. Állítólag két darab van belőle kis országunkban. Amilyen nagy, annyira félt a dörgéstől. Ha éppen nem pad alatt kuporgott, valamelyik lány vigasztalta.

Közben az idő lehűlt, a vizes fürdőruhán és a vállpántos nyári ruhán kívül a fürdőköpeny és végszükség esetére a fel nem használt törölközők maradtak. Ill. egymás melege.

Azt beszélik róla, ravasz, mint a Gréta... :-)

A hosszú várakozást szerettem volna kihasználni pár "aranyos és megható, fürdőköpenyes" fotó készítésére..., majd legközelebb. Hát ilyenek ezek a gyerekek ...

Így kell türelmesen várni.

A büfés szerint még valószínű sokáig tart még, addig ettünk egy kis tiszai halat. Közben Ildikó osztályának a kimentésén gondolkodtunk, mert a hazaindulás ideje közeledett. Végül is enyhült a zivatar. Két zuhé között elbúcsúztunk egymástól.

Csodák csodája, itthon is esett az eső. Éljen. Éljen. Éljen.