Bár még nem lakunk itt kerek két hónapja, de a lányok határozottan jobban szeretnek itt lakni.
Pedig Gréta eleinte személyes támadásnak érezte, hogy el akarunk költözni. Érdekes, de valahogy jobban felvillanyozódtak a lehetséges Balatoni fürdés és az unokatesókkal való játszás lehetőségére, mint arra, hogy megnézzük a régi házunkat: Hiszen már itt lakunk!
Képtelenség felsorolni, hogy mi mindent készítettem el a bőröndökbe, bobozokba, táskákba, mondván: A hosszú útra még jó lesz... Szerintem, ha a hét személyes kilenc lenne, szerintem a lehajtott hátsó ülésekre is bőven lett volna cucc. A nagy csomagtér a tetejéig megtelt... Végül is a lányok lábai elé a homokozó vödör került a lapáttal. Bár még így is volt némi hiány érzetem, amit még jó lenne begyömöszölni a kocsiba. Gyakorlatilag egy évre elegendő ruhát vittem: hideg és meleg, játszós, ünneplős, könyv, rajzolók, és a strandos dolgok, de inkább nem sorolom.
A kutyuli pedig az én lábamhoz. Még nem sejti, hogy egy miskolci kutya kollégiumba visszük.
Johanna méltóságteljesen vár. Ő nagyon tud várni.
Grétát másból faragták, tele van tervekkel. Persze izgatott, hogy mi mindent fogunk csinálni, és büszke szép göndörített loknijaira.
Bius képtelenség lefényképezni, ha nem akarja.... :-)
Miután titokzatos módon elfeketült a hátsó szélvédőnk, Miskolc és Pest között megálltunk, hogy ellenőrizzük. Egy szelepke nem jól zárt, szóval szelepelt. Csöpögött a gázolja az autónk hátuljáról. Miután sokadik próbálkozásra sem maradt a helyén, Péter szerkesztett egy szeleplenyomót Red Bull dobozból:
Apa a kreatív, a többit nem részletezem... .-)
Pécsen megpróbáltuk elintézni a maradék hivatalos ügyeket, valamint akit lehetett meglátogattunk, Péter még a fogorvosnál és a Ford szervizben is járt. Tanulság: A fogmosás veszélyes, mert kieshet a tömés, valamint az égett gázolaj füstöl, valamint, hogy boldogok a sajtkészítők.
Grétának sikerült még csatlakoznia osztályához, egy utolsó tanítási napra. Gyakorlati környezet ismeret óra volt a Pécsi Állatkertben. Sajnos aztán rohanós lett a pár pécsi nap, az előre nem tervezett programok kissé felborították a menetrendet. Onnan már improvizáltunk, de az emlékeinkben megőrizzük a többi képet, mert én biza nem fényképeztem. Még a Zsomborom ballagásán sem :-(
Esküvői előkészületek:
Mosni, vagy nem mosni? ezt itt a kérdés...
és a válasz
Johi is kivette a részét a munkából
Végül az utolsó simítások,
nagyon szép tiszta lett a kocsink!
Mikor jön már a menyasszony...!
Belőle is szép menyasszony lesz majdan...
Bius véleménye a dolgokról.
Mindig csak várni...
Bogi is várt.
hát hol az az ifjú pár?
Anna Bodza nem tartott ülőhelyre igényt :-)
végül felhangzott szép orgona szó!
.... hozzá hű leszek....
A csokrot nem a mi lányink kapták el, pedig nagyon szép volt a csokor.
Gréta lepkét kapott el, igazából megtalálta a lepke barátját, és a lepke látni lehet, hogy milyen nagyon örül, még el sem száll.
Gyí te fakó...
Ha tudnék festeni, ezt a képet megfesteném!
Esélyem nem volt, hogy én is táncolni fogok Péterrel. Bius kijelentette, hogy most apa a férje...
És a családi poszter
A teljesség igénye nélkül a hosszú hétvégét talán így tudnám összefoglalni. Sajnos nagyon sok klassz kép nem került fel, mert nem fényképeztem le... Bár majd visszanézzük a Nagy Könyvből, hiszem, hogy együtt leszünk ott. Várom!
Egy "jobb" géppel még szebb képeket tudnék fényképezni. Nem is panaszkodom, a régi filmes világban én szóhoz sem jutnék.
