Az iskolakezdési mizéria közepette még ellátogattunk Szalajka völgybe. Bár már nagyon régen volt, de megpróbálom felidézni a történetet, mint általában, nem időrendi sorrendben:
Kezdjük az állatokkal: az utunk végén találkoztunk szarvasokkal.
És vad kacsákkal:
Gréta mentett gilisztát a kavicsok közül:
Nem kell részleteznem, hogy ki az aszisztense :-)
Gréta kincse valami kis szőrös lény a patakból...
A darazsak élénken érdeklődtek halászlénk iránt, végig ott köröztek a fejünk felett. Biztos, hogy az étterem alkalmazottai,mert elég sok vendég volt, de pár darázs duruzsolása hamar megérteti az emberrel, hogy máshol emésszen, és hamar kérje a számlát... bár minket nem csíptek meg. Talán meghallották Péter fenyegetését, hogy egy csípésért, ezer forint mínusz a kaja árából, és kétezer meg ingyen süti, ha bármelyik gyerekkel történne ugyan ez...!
Ahol ebédeltünk, egy régi vízimalom is volt, hozzá izgalmas patakkal, mondanom sem kell, hogy a lányok nem unatkoztak, míg a pincérre vártunk.
Szép vízesések mellett haladtunk el a "falagutak" alatt : mármint a fák "feje" sok helyen összeért felettünk.
Ezen a tájon valamelyest otthon érzem magam. Akár .
Egy kis pisztrángos tó. Mint később észre vettük a kopott táblát: tilos a korláton belül tartózkodni... így menjen az ember felfedezni :-( Hát a szabály , az szabály.
A nap folyamán azért volt lehetőségük kutakodni.
De megfigyelni megvizsgálni bármit is, csak közelről lehet. Az aszisztens mindig a helyén :-)
A hol víz van ott iszap is... Johika ötletén felbuzdulva, iszap formázó szakkör nyílt.
Még jó, hogy olyan tiszta ez a víz!
(A háttérben kézmosás, ugyan úgy háromszor!!! Még jó, hogy olyan kis könnyű lányaink vannak!)
Johika mindig talált valamit, amit feltétlenül haza akart hozni. Aztán letettük egy ponton, hogy itt vár, míg legközelebb jövünk, ez a törött fatányér is vár minket.
Nyisd ki a szárnyad!
Vörös vércse: 75 cm
Egerész ölyv: 125 cm
Réti sas 240 cm
Milyen jó, hogy van távol ugró pályán homok, két ugrálás után lehet homok várat építeni.
Még vonatoztunk is ezen a szép napon,
és mint Péterrel felfedeztük,
Bius is szereti "hűteni" a nyelvét.
Még jó, hogy olyan pici füle van! :-D
El sem hittük volna, ha a Vasorrú Banya viskóját is megpillanthatjuk! Hogy otthon van-é, azt inkább nem feszegettük, tisztes távolról nézegettük, biztos, ami biztos.
Fa xilofon.
Különböző fajtájú fák kopogtatásra különböző hangot adnak. Ha nagyot ütsz, a keménységét is megérezd, figyelmeztet a kiírás, és íme, ki akarja kipróbálni rögtön?! Már látszik a kis fej...
Johi közben, szép csendesen elfoglalja magát.
Eredetileg az a feladat , hogy sétáljunk különböző talajokon, de ő inkább a tábortűzre asszociált, erről jut eszembe, hogy még egy sütögetés is be van ígérve!
Grétával a kedvencünk: AVAR!
Egy hosszú kirándulás végén nincs jobb a fáradt lábnak, mint levetett bakanccsal a zizegős levelek között sétálni.
Johi és Bius fa telefonál, bár nem biztos, hogy a tökéletes "kommunikáció" létrejött :-)
Honnan jut eszébe egy három évesnek felmászni a korlátra, ami mögött meredek hegyoldal ásítozik, ha magától nem is, de biztos van kit utánozni. Párbeszéd:
- Tegyél föl!
- NEM, Bius a Gréta már fel tud mászni.
- De lééégysziiiiiii!
-Tudod, hogy az lehet ott, aki fel tud mászni.
(családi szabály senkit nem pakolunk sehova, aki elég ügyes, hogy felmásszon, fent lehet, és persze le is kell jönni)Hát persze, hogy Bius is van olyan ügyes:
Látjátok! Megcsináltam!
Ezért a sötét ősember barlangért másztunk annyit!
Minket, főleg a gyerekeket az esetleges ottmaradt "csont leletek" motiválták, másokat más valami, hamar meg is értettük, a szagból és az eldobált zsepikből, a "szent célokat", nem is tartózkodtunk sokáig.
Gréta aztán kitartóan kutattak a földet, végül is a kis kavics darabkáját megtalálta, az is több, mint a semmi!
A barlang szájához közel kipróbáltuk a mondást:
A falra mászok tőled!
Lehet, hogy innen ered?
Bius kedvence, ez a kis terasz, bár nem emlékeszem, hogyan mászott fel rá, a lefelé jövet a biztonságosabb , egyben a rövidebb utat javasoltuk: ugrás apa karjaiba!
Egy kis pihenés a hosszú út végén. Ez már az ovi ajtó, és mögötte már terített asztal és előkészített ágy. Milyen jó is ovisnak lenni!
