Mit is csinálhat egy ember, ha éppen nem tud aludni? Személy szerint sok fajta technikát ismerek, bár a legtöbbet elméletből. Bár ha a Bibliámmal a kezemben ágyba bújok, garantált a siker... :-) Mi van akkor, ha már egyszer elaludtam, de aztán újra felébredek? Akkor aztán hiába minden, még a Léviták könyve sem tud elaltatni.
Talán mert meleg van, és a hétvégi szabad koncertet még nem fejezték be a parkban. Ha most a Hill Song dübörögne, őszintén, annak sem tudnék valahogy teljes szívemből örülni. Nálunk itt Ttown-ban most amúgy is nagy a felfordulás: a 45. Triatlon Fesztivált szervezték meg. A város központjában lakni tényleg egyet jelent azzal, hogy a központban van az ember.
A hirtelen jött zápor nem tartott ki sokáig, így ott folytatták, ahol abbahagyták. Persze, a zenei stílusról nem beszélek, bár amíg aludtam, felettébb mindegy volt, hogy ki brümmögteti a basszgitárját a szomszédban...
Éjfél előtt fél órával két választásom van: levasalom azt a nem tudom már hány adag mosásnyi ruhát, vagy írok egy bejegyzést a naplómba. Maradok a bejegyzésnél, mert hátha nem ébredek fel még jobban, és azér' hogy néz ki, hogy felkapcsolt lámpánál vasalok éjnek éjjelén?! A kölykök is csomagolják a zenegépet, és indulnak a kocsmába. Most, hogy teljes a mondhatni "alkotói" csönd, és az álom manók a parkban , vagy talán a Tisza gáton pecáznak, közzé teszek pár képet.
Mikor is történt? Az esős évszak kezdetén volt a gyülekezeti "tábor". Szó szerint: táborrá alakították a miskolci tesók az imatermet. A három nap négy éjszakából egy napon látogattunk el, azonban a gyerekeimmel együtt még az eső ellenére is remekül szórakoztunk.
A részt vevők listája igen széles. A szülők nagy többsége innen ment dolgozni, mert van aki nem csak otthon ülő "luxus feleség". Szóval akik dolgoztak innen mentek és ide jöttek vissza, a többiek addig az imaterem és a konyha közt ingáztak, ill vártuk, hogy kisüssön a Napocska, és mehessünk.
Este felé Bius megkérdezte: Mikor megyünk anya arra a rózsaszín füledre?
Aztán rájöttem, hogy a lillafüredi parkra gondolt. Hát ez jó kérdés, talán egy "máskori" közeljövőben .
A szószék mögött volt a bungi. Lánytanya.
A székek helyén a fal mellett matracok, ill. a kis manufaktúra. Dániel után a miskolci barátainkat fertőztem meg,
bár gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok készültek. A mi leányaink is kaptak egy egy szép karkötőt. Amit majd később teszek közzé, ha megvettük rá a kapcsokat.
Péternek két telefonos elérhetősége volt, ill. az a terv, hogy Füreden a találka. Nos, az én telefonom otthon maradt, a másik meg időközben lemerült. A mi Péterünk nem esett kétségbe, eljött a gyülibe, hogy kiderítse hol is vagyunk. Hát éppen az ebédlőben tartózkodtunk, kinek mihez volt kedve.
A Katan parit egy Rizikó parti követte. Kb. fél tíz körül mentünk haza.
Sajnos nem tudom az állatka nevét, talán ő Vanília, de lehet, hogy nem. A kisebb házi kedvencek is helyet kaptak a görbe hétvégén. A malackák az ebélőbe, de a kaja kitartott, úgyhogy csak a gyerekek támadásait kellett túlélniük. Volt még az imateremben két hörcsög és két mókus külön ketreceben, hogy egymás áhítatát ne zavarják.
Vagy talán Gréta kezében van Vanília?
Bius kedvenc hangszere a hegedű, de nem árt tájékozódni más irányban :-)
Johi is nosztalgiázik. Sajnos a mi malackáink "elfogytak". A három malackából, amit a gyömrői állatkertből hoztunk az járt jobban, akit mindjárt az elején elajándékoztunk....
A tündérke gyártó részleg. A nagylányok és a kislányok nagyon jól kijöttek és kijönnek egymással.
Amikor mi elköszöntünk, még egy kis labda játék folyt. Természetesen zokniban, a terem belmagasságnak és a játékosok ügyességének köszönhetően anyagi kár nem keletkezett.
Jelentem, nulla óra 13 perc. Nem és nem vagyok álmos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése