hrad TURNA

A várva várt napon, amikor is az északi szomszédainkhoz látogattunk, az eső is a nyomunkba szegődött. A buszban 36-an voltunk, és még csak nem is lettem nagyon rosszul. Az út, leszámítva az esőköpeny beszerzést, kb. egy óra volt.

Az esőben is gyönyörű tájon gyalogoltunk. A patak zúgása miatt persze úgy éreztük, hogy nagyon esik, pedig esett is :-)

Így meneteltünk mindig felfelé a várva várt menedékházhoz a valamivel több mint három kilométeren.

A napernyőt is kibontottuk.

Ez már a menedék ház. Meglepetésünkre kandalló is volt.

A lényeg, hogy megmaradjon a jókedv. Bár a megérdemelt napsütés helyett újra a hideg, csöpögős erdő várt bennünket nedves ruháinkkal.

A legfiatalabb túlélő

Járkáló esernyőkkel is találkoztunk a túra során

Muszáj megtanulnom festeni, itt egy újabb téma

Megázva ,de törve nem

A lefelé utat Bius gyalog, és ha nem is mindig boldogan, de nagyon büszkén végig

a saját lábán tette meg. (Apukájának ezzel nagy örömet okozva.)

A későbbi félreértések elkerülése érdekében itt megjegyzem, hogy nem a "Gonosz Vasorrú Bánya" akarja elrabolni a kis kék manót: Anya és Johi

Egy keréknyi gyerek sereg. A tavalyi kamion kerék méretét nem tudom, de azért növögetünk.

Útközben Torna váránál is megálltunk. Akik még nem voltak elég tiszták, a szemerkélő esőben kimentek egy újabb sétára. A gyerekek ez alatt a meleg, száraz buszban pólóban és alsóban chipst, kekszet stb. ettek a sofőr örömére és saját szórakoztatásukra.

A csúszós kövek nem tudták elvenni a kedvem. Inkább mély lelki tartalommal töltötték meg ezt a nyálkás napot: kövek között kövi rózsák. Ha most realista szememmel nézem, talán átültetném őket egy védettebb helyre, ahol nem tapossák őket állandójan a turisták, de hát azt éltben nem mindenki válogathat.

A táj alattunk

A kecó kicsit felújításra szorul, de a szellőzése kiváló, valamint nincs bezártság érzése az embernek

Következő téma vászonra

Akár milyen romantikus a hely, de sokáig nem biztos, hogy a fal közelében kell tartózkodni.

Stonehenge

Ott voltunk

Ha kicsit korábban jövünk, lehet, hogy még szállást is kaptunk volna :-)

talán elmehetek aludni, nagyon eredményes volt ez az egy óra

Rózsaszín fülem

Mit is csinálhat egy ember, ha éppen nem tud aludni? Személy szerint sok fajta technikát ismerek, bár a legtöbbet elméletből. Bár ha a Bibliámmal a kezemben ágyba bújok, garantált a siker... :-) Mi van akkor, ha már egyszer elaludtam, de aztán újra felébredek? Akkor aztán hiába minden, még a Léviták könyve sem tud elaltatni.

Talán mert meleg van, és a hétvégi szabad koncertet még nem fejezték be a parkban. Ha most a Hill Song dübörögne, őszintén, annak sem tudnék valahogy teljes szívemből örülni. Nálunk itt Ttown-ban most amúgy is nagy a felfordulás: a 45. Triatlon Fesztivált szervezték meg. A város központjában lakni tényleg egyet jelent azzal, hogy a központban van az ember.

A hirtelen jött zápor nem tartott ki sokáig, így ott folytatták, ahol abbahagyták. Persze, a zenei stílusról nem beszélek, bár amíg aludtam, felettébb mindegy volt, hogy ki brümmögteti a basszgitárját a szomszédban...

Éjfél előtt fél órával két választásom van: levasalom azt a nem tudom már hány adag mosásnyi ruhát, vagy írok egy bejegyzést a naplómba. Maradok a bejegyzésnél, mert hátha nem ébredek fel még jobban, és azér' hogy néz ki, hogy felkapcsolt lámpánál vasalok éjnek éjjelén?! A kölykök is csomagolják a zenegépet, és indulnak a kocsmába. Most, hogy teljes a mondhatni "alkotói" csönd, és az álom manók a parkban , vagy talán a Tisza gáton pecáznak, közzé teszek pár képet.

Mikor is történt? Az esős évszak kezdetén volt a gyülekezeti "tábor". Szó szerint: táborrá alakították a miskolci tesók az imatermet. A három nap négy éjszakából egy napon látogattunk el, azonban a gyerekeimmel együtt még az eső ellenére is remekül szórakoztunk.

A részt vevők listája igen széles. A szülők nagy többsége innen ment dolgozni, mert van aki nem csak otthon ülő "luxus feleség". Szóval akik dolgoztak innen mentek és ide jöttek vissza, a többiek addig az imaterem és a konyha közt ingáztak, ill vártuk, hogy kisüssön a Napocska, és mehessünk.

Este felé Bius megkérdezte: Mikor megyünk anya arra a rózsaszín füledre?

Aztán rájöttem, hogy a lillafüredi parkra gondolt. Hát ez jó kérdés, talán egy "máskori" közeljövőben .

A szószék mögött volt a bungi. Lánytanya.

A székek helyén a fal mellett matracok, ill. a kis manufaktúra. Dániel után a miskolci barátainkat fertőztem meg,

bár gyönyörűbbnél gyönyörűbb darabok készültek. A mi leányaink is kaptak egy egy szép karkötőt. Amit majd később teszek közzé, ha megvettük rá a kapcsokat.

Péternek két telefonos elérhetősége volt, ill. az a terv, hogy Füreden a találka. Nos, az én telefonom otthon maradt, a másik meg időközben lemerült. A mi Péterünk nem esett kétségbe, eljött a gyülibe, hogy kiderítse hol is vagyunk. Hát éppen az ebédlőben tartózkodtunk, kinek mihez volt kedve.

A Katan parit egy Rizikó parti követte. Kb. fél tíz körül mentünk haza.

Sajnos nem tudom az állatka nevét, talán ő Vanília, de lehet, hogy nem. A kisebb házi kedvencek is helyet kaptak a görbe hétvégén. A malackák az ebélőbe, de a kaja kitartott, úgyhogy csak a gyerekek támadásait kellett túlélniük. Volt még az imateremben két hörcsög és két mókus külön ketreceben, hogy egymás áhítatát ne zavarják.

Vagy talán Gréta kezében van Vanília?

Bius kedvenc hangszere a hegedű, de nem árt tájékozódni más irányban :-)

Johi is nosztalgiázik. Sajnos a mi malackáink "elfogytak". A három malackából, amit a gyömrői állatkertből hoztunk az járt jobban, akit mindjárt az elején elajándékoztunk....

A tündérke gyártó részleg. A nagylányok és a kislányok nagyon jól kijöttek és kijönnek egymással.

Amikor mi elköszöntünk, még egy kis labda játék folyt. Természetesen zokniban, a terem belmagasságnak és a játékosok ügyességének köszönhetően anyagi kár nem keletkezett.

Jelentem, nulla óra 13 perc. Nem és nem vagyok álmos.

3.5 x 4.5

A teendőinket felosztottuk fontos vagy sürgős ill. fontos és sürgős kategóriákra. Van néhány

teendő a listán.

Ma reggel végül is kettőt (!) kipipáltunk.

1. A legfontosabb a diák igazolvány

Grétának az új suli miatt új igazolvány kell. Gyakorlatilag ezt már júniusban el kellett volna végezni. Mint ma megtudtam, kb. két hónap a gyártási ideje. No, ha most augusztus van, akkor már nagyon is aktuális a dolog.

A reggeli kávézás után Grétáról elkészült a fotó. Péter szépen megszerkesztette és ki is nyomtatta. Egyben a családot is lefotózta.

- Milyen szép gyerekek! - így szólt hozzám egy idős néni a távolsági buszon, a levegővételnyi szünet után így folytatta,

kissé aggodalmasan: - Ugye az apjuknak van ilyen kék szeme, mert nem magára hasonlítanak!

Ime a bizonyíték. Jelentem, nem loptam őket!

És tiszta az apjuk! :-)

3 év

7 év

5 év

Talán belőlem is örököltek valamit

2. Leadtuk a bizonyítványt a helyi Zeneiskolába. Mivel teljesen más irányban , és a helyi viszonyokhoz képest messze van, kb. fél tizenegy lett mire hazaértünk. Jelentem fél kilenc után indultunk, és a másik iskolában öt percet töltöttünk és kb. öt perc a menet idő.

Végül is, szó szerint, oda tekeregtünk, tettünk pár kitérőt, de hősiesen mindig visszafordultunk. Az ügyintézés is max. 5 perc volt. Az iroda asztalra kikészített kis lapok és színesek miatt, majdnem tovább húztuk.

Hideg északi tó

Július első hetében kaptunk egy kis izelítőt a forróságból. Péter is szabin volt, és még rokonaink

is meg tudtak látogatni Fótról Évi , Pista és Ildikó képviselte a Domokos családot nálunk. A hét első napján majdnem eljutottunk a Ford szervizbe, viszont végül is a kedd délelőtt ment el rá. A lényeg, hogy jó a klímánk.

Eredetileg csak két napot akartunk a Tisza-tavon tölteni, de valahogy megszerettük, így szombaton is ott pihiztünk.

A kameraman éppen szabin volt, így amikor éppen nálam volt a gép, kattintgattam pár képet.

Köztünk szólva, az első nap "bizonyos" részét a parton töltöttem, később azonban úsztam egy kicsit. Szombaton az utolsó nap örömére már délelőtt úsztam egyet. Hiába, hideg a víz, na.

Bár tiszta, meg tavi rózsák is nyílnak, és néhol egy egy vízi madarat is látni.

Új érzés: cipőben fürdeni. A lányaink heves ellenállása ellenére, muszáj volt a strandcipő viselése, mert egy sulyom neveztetű növény bizonyos időközönkét útrabocsát egy tövises magot. Ez a magocska aztán idővel megunja, hogy úszik és lesüllyed a tó aljára, ottan aztán megeshet, hogy valaki beletapos.

A nagy fák árnyékában szinte egész nap a homokot ásták a lányok.

Elveszni senkit nem hagyunk :-)

Karúszó, szivacs és felnőtt kíséretében tartózkodhat gyerek a vízben.

Bár egy épített strand nem ilyen nyugis, de az átlátszó víz, és "biztos"

talaj előnyére szolgál.

Bius úszóleckét kap

és gyakorol

Pista elvileg "pihenni" jött, de valamelyik gyerekünk mindig megtalálta :-)

Az Ő hátán sokkal klasszabb napozni, mint a göröngyös talajon.

Abban a csónakban mi Tisza túrára indulunk egy baráti családdal. Alattunk a titokzatos méllyel. Beleszerettünk. Ebben dr Galuska László és kedves családja is hozzájárult. Két túra kivételével, ugyanis háromszor ragadtunk evezőt, kétszer ő vitt minket. Sok sok új dolgot ismerhettünk meg, de nem csak a folyó lakóiról, hanem a régi időkről is.

Beleszerettünk, és visszamentünk a folyóra. Másnap kenuval tettük meg a távot.

6 felnőtt 3 gyerek és három vízi jármű.

A műtött vállam és a túlméretezett lapát ellenére viszonylag hamar beletanultam.

A többit Péterre bíztam..., végül nem maradtunk le nagyon a csoporttól.

Miután leparkoltuk a járműveket, a kölcsönzős néni megengedte, hogy a lányok

kipróbálják a mellényüket.

Johi ötlete volt, és igazat is kell neki adjak.

Nem mondom, hogy kellemes viselet szárazon, tűző napon, de így vízben nagyon klassz.

Szerencsére a túra alatt azért még sem kellett kipróbálnunk.

Egy fárasztó túra után nincs jobb, mint egy kis úszás a hűs vízben.

A mellényeket végül visszaadtuk, de legközelebb is megkapjuk.

Biust kitettük száradni

Kértek fagyit, hmm?

Még szép, hogy kérünk :-)

Fagyizás után

ÉVI, PISTA, ILDI

Az élővilág hamar megtalált minket, azaz, hogy Grétát nem nehéz megtalálnia

Ő mindig készen áll