Sajnos nem tudok dokumentálni mindent, de idén az az ideális eset állt fent, hogy az ünnepeket a családdal tölthettük. Gondoltuk, ha a hegy nem megy... akkor beülünk az autóba. 7 személyes, így a fázósabb őrangyalok még szabályosan utazhatnak. A lényeg, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően é , vagy csak így jött ki, idén a Tél nagyon lágy arcát mutatta eddig, aztán gondolom bánatba esett , hogy elromlott a hóágyúja, mert folyton sír, sír és esik. Minden esetre a szíve lágy maradt, így eddig az ónos eső sem repesztette a burkolatokat. A lényeg, hogy bár még a fürtben repülés fokozatát nem érte el Péter repülési tudománya, de ha nem is légvonalban, de viszonylag jó tempóban elérkeztünk minden hová. Egyedül Balázsról késtünk le, aki már dolgozott, de a családja maradék része nagyon nagy szeretettel fogadott minket. . -( Friss jelentés: a napokban a hógépet sikerült működésbe hozni... ) -
A műanyag fenyőfánk tavaly elhalálozott, egy debella ráesett hajnal fél kettőkor, amikor blogot ment írni, és nem kapcsolat fel a villanyt, hogy a családot fel ne ébressze...
Idén kötöttem két alternatív karácsonyfát, de hát a gyerekek mást gondolnak innovációról, így hát gondoltam adok munkát egy magyar fenyőfa árusnak, mondom a magyar, a nemzeti, mondom magyar fenyőfa árusnak, és veszek tőle fát. Bocsánat, de hülye é vagyok én, hogy méterenként 5 e. forintot kiadjak egy dekorálatlan zöldééééér? Mivel találtam egy kedves árust, aki hajlandó volt az általam előkészített edénybe kiásni egy kis lucfenyő fát, így volt mit díszíteni Johinak.
23-án este Péter munkából hazajövet, még beküzdötte a fát, rátette a led-eket.
Másnap reggeli nagy rohangászás okát ezzel meg is teremtette:
- Vaaaan karácsonyfaaa!
Ilyen mini gömböket akasztgattunk rá, ill. Réka ajándékaként érkezett figurákat. A narancsok és a mézesek most nem kerültek fel. Egyrészt nagyját ki sem lyukasztottuk, másik részét pedig inkább ajándékba készítettük. Ill. felkerültek a kosarakra, és az illatzsinórokra.
Még szerencse, hogy ebben az albérletben lakunk, mert ha sikerült volna végre valahára egy kisebb házat találnunk, vajon hova rakom azt a három kosarat? Ezt a három kosarat megrendelésre gyártottam, mármint a dekorációt. Kristály fóliába téve nagyon tetszetős, azért így sem rossz. (Bár ezek 21-én készültek) Na jó, van rajta egy-két dolog, amit talán nem a legszabályosabban építettem belé, de hát tanulok még.
Viktornak szeretettel, .... egy igazi siklóernyős palánta így csomagol!
A szatyornak van két füle. De hogy varrjam fel , ha már megfestettük a vásznat? Inkább legyen falvédő, vagy asztal közép, vagy pogácsa vagy monitor takaró... Szeretettel készült mamáéknak és dédinek.
A kard tartó használatban, zarándoklatunk végső állomásaként lekanyarodtunk az autópályáról egy kedélyes ebédre Balázsékhoz, de csak Réka és a fiúk voltak otthon. Eredetileg korán akartunk indulni, de aztán már majdnem az ágyazáson törtük a fejünket. Mivel is voltunk elfoglalva?
Először is mivel nem voltunk éhesek kimentünk D vitamint gyűjteni, hogy ne unatkozzunk, még kardoztunk
előkerült a piros traktor
itt a képen nem az esti mosogatás beosztását beszélik meg, csak barátságosan mérkőznek:
itt is nagyon barátságos a mérkőzés, még ebédet is kaptunk!
Aktivity és Dixit (arról nincs kép) és kávé, de még is csak haza kellett mennünk...
Bár ez nem tartozik szorosan az ünnepekhez, de máshová sem, az alsó három, szint úgy, mint a felső három dekoráció egy előző - itt dokumentálatlan - munkám hozományai. Bár nem tanultuk még az iskolába, de hát via internet és pár tanács után volt lehetőségem elkészíteni. Köszönet Istennek, hogy adott hozzá tehetséget és egy jó kritikai érzékkel megáldott férjet, aki biztosította számomra az alkotáshoz oly elengedhetetlen szabadidőt!
Ime a Január 6-i munkahelyi köszöntő ajándékok, és már meg is érkeztünk 2014-be
