Bius az oviban

Bianka nagyon szeret oviba járni:

- Mert ott békén hagynak minket. Hozzák az enni és innit, meg játszunk. Nem mint itthon, állandóan csak segíteni....
Azért Bius nagyon rendes kislány és sokat segít. Szóval a befogadott hörcsögöket is szívesen eteti, és  már a megtanultuk, hogy a ketrecet is be kell csukni, ha otthagyjuk. :-)
Azonban van pár nap, amikor "csak" rajzol. Ez úgy volt, hogy év elején a nagyok nem akarták bevenni a játékba a többiek, ill. durvák voltak. Hagyd ott a durvákat, és ha nem "bevenni a játékba" akkor sincs semmi baj, csinálj valami mást, amit szeretsz, nem kell mindig veled játszania a többieknek! Mondtuk mi itthon a vacsora asztal mellett.
Amúgy sok a dolga, a kicsiket segíti, itatja, fogja a kezüket és vigasztalja őket, ha hiányzik az anyukájuk, és védi őket, ha a nagyobbak durvák. Mennyi dolga van egy öt évesnek!

És Bius rajzol:



(persze ez egy színező, azonban egyénileg befejezve sokkal szebb)

És egy egyedik a sok közül: kedvenc meséje Mazsola és Tádé

Homoksüti Csenégvel

 Lepke reptetés Bogival

 Itt készült a lepke, és minden kört egyedül vágott ki!

 Honnan tudja az ember, hogy a gyereke nem fáradt? Hát onnan,hogy ha nagyot puffan is nevet! Sőt: Méééég egyszer....!

Ha meg már elfogyott az energia, akkor nincs mit tenni.

... karjára veszi a bárányokat... ill. a vállára, ha nagyobbak már és meredek a lejtő, hogy lásson.

Gréta alkot

Drága kislányom egy véletlen folytán idén januárban csatlakozott a tiszaújvárosi "Guzsaly-as" klubhoz.
Itt igazából mindenféle dolgot csinálnak a gyerekek, pénteki levezető foglalkozásként, hogy kellemesen kifáradva a hétköznapi hajtástól ráhangolódjanak a hétvégére. Szerintem, de lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek ide járni. Főznek, fűznek (gyöngyöt), sütnek ill. nemezelnek stb.

 Ilyen szép kokárdája volt március 15-re! Sőt engem is megtanított arra, hogyan kell ezt csinálni!!!

A tojást igazából nem festjük, hanem írjuk. Minden motívum jelent valamit. Mivel nem tudom az összes motívum jelentését, így mos nem kommentálom, hogy melyik tojás "mit üzen", de igyekezem pótolni a hiányosságokat. Ezeket a tojásokat Gréta írta meg.

Élete első házikója... biztos finom, még nem akartuk megenni, de ha megtörténne, akkor legalább megörökítettük. Sajnos a fényképezés nem mindig sikerül, de hát ezt már említettem...

A gombócot nem tudom, dokumentálni, mert megették, bár itthon is csináltunk, de az is elfogyott hamar.
Valamint a többi alkotás folyamatosan kerül közlésre.
Most azt hiszem kell még írnom három bejegyzést, egy a Bius és egy a Johi mindennapjairól, ill. akár hiszi valaki , akár nem, télen is voltunk sikló ernyőzni, mármint elkísértük apát Fedémesre!

Eddig...

Momentán a "dobj ki mindent, amit nem szép és nem hasznos" jegyében telnek napjaink.
Igazából nem olyan egyszerű, ha az ember már az anyukája hasában is azt hallja, hogy "ne dobj ki semmit, mert még nem tudod, hogy mire lesz jó..." aztán van az öreg indián, aki azt mondja, hogy annyi cuccod legyen, amennyit a kenud elbír (szabad fordítás)
Szóval pakolok, és pakolok, abban a reményben, hogy hátha sikerül végre egy kicsit véglegesebb helyre költözni....
Addig is örülünk, hogy van hol laknunk. Az utóbbi időben már nézegettük a panelokat, persze nagyon kedvező az albérlet, csak  a rezsije több, mint itt a leghidegebb hónapban a mi "kis" bérletünk. Már majdnem kiköltöztünk a közeli szép kis faluba, amikor leesett a hó, és rájöttünk, hogy igaz a régi mondás: " a kényelem nagy úr..."
Mint "luxus feleség" nekem is jár egy kis szórakozás, legújabb elfoglaltságom a kéthetenkénti  virágkötő tanfolyamon való keartívkodás. Mondhatni a tehetséges kezdők táborát népesítem. Anna szerint az sem baj, hogy nem tudom, pontosan, milyen kezes vagyok, majd eldöntöm. Ill. szerinte bal kezes vagyok, mert aki bal kézzel tekeri a drótot, az bal kezes, még ha jobb kézzel is ír. Szóval itt nem az a lényeg, hogy milyen irányból közelíted meg, hanem, hogy a végeredmény megfeleljen a "szabványnak", és a a hosszú utat kibírja Miskolctól a házunkig, akkor valahogy így néznek ki az alkotásaim.
Egy száraz kötészeti alkotás lemaradt, de majd kedves nővérem fia lefényképezi, és elküldi nekem.

Nem az elkészülés sorrendjében közlöm. A háttér jobb híján a lépcsőfeljárónk, ott a legjobbak a fényviszonyok. Talán élőben szebben néznek ki, de hát ezek még csak a tanuló munkáim.

 Bidermajer asztali dísz - nem az én stílusom, de hát a technika elsajátítása a lényeg.

Egy kegyeleti csokor , bár nem látszik, de enyves tőle az ember keze. Anna szerint semmi gond, a virágkötő felvesz egy alkalmazottat, aki elkészíti az a alapot, míg a művésznő csinosan várja a férfi vásárlókat. Hát igen, ha megnézzük a férfiak a műszaki boltok után leginkább a virágboltokat keresik fel.

 Vegetatív stílusú asztali dísz

Egy Mozart gömb, ideje volt már lecserélni a karácsonyi tobozokat, és bár ez a legelső alkotásom, de még mindig szépen tartja magát.