Daniék nálunk

Tényleg idő hiányában vagyok. Sietek. És lám még is van pár nyári kép.

1. Daniék nálunk.
Nyár nem telhet úgy el, hogy Dani és Ezi ne töltene velünk pár napot. Pár kocka innen

Fiúk természetesen kijöttek velünk Fedémesre. Ezi éppen elemelkedik, Laci bácsi pedig erős, és megtartja Ezit, de mi is készenlétben álltunk, ne hogy Óz birodalmába repítse őket egy hirtelen erős fuvallat. Háttérben bandáznak a többiek.

Ez új barátjával, tandemezni készül

"Szieszta"

Itt van hely, amit szabad: futni, rohangálni, zajongani, kiabálni, kergetőzni és hasonló egyéb szabadidős tevékenységeket...

Startra készül Johi apával

És íme egy kis dombmászás után fitten és mosolygósan ... na, ilyen ez a Fedémes, embert farag a gyerekből!

A szél azon kívül, hogy repteti a bácsikat és a néniket, még ablakot is tud csinálni az árnyékolóra.

 Csak nyugodtan. "A szél fúj ahova - és amikor - akar"

... és akarta

Bius nem álmos, csak a Macinak van szüksége egy kis dajkálásra, hiszen sok minden történt a nap folyamán.

A szénatábor

Útközben Felsőtárkányban megálltunk uzsonnázni. A fiúkat nem akartuk elhizlalni, de egy-egy békát foghattak, hogy vacsoráig ki ne dőljenek az úton :-)

Ez már Eged leszálló

Várjuk apát

Várjuk

Bocsi, a kite begabalyodott     :-(

Már két órája várjuk...

Sehol semmi, de a kilátás lentről is szép... mivel ez a képsorozat  már hónapokkal ezelőtt történt, ezért bizonyosan megérkezett apa. A kite-ot nem sikerült még kibogozni...

őszi pillanatok

Ahogy a fényképeket nézegetem , úgy tűnik, hogy májustól szeptemberi egyetlen emlékünk sem volt.
Van, azonban a nagyját telefonon tároljuk.
Idén sokszor maradt otthon a gép, de csak mindig az este végén jöttünk rá: nahát, nem fényképeztünk.
Ha valaki nem ismerné a családot, azt gondolhatná, a lányokról elvált szülők gyerekei, akik néha-néha még modellt állnak:  rendszerint valamelyik szülő hiányzik a képekről.
Nos, idő hiányában, a teljesség igénye nélkül még is sikerült összeszedtem pár képet.

Ausztria

Amikor kora esete a leszállópályán apára várunk a hegy lábánál, jól jön egy kis nasi. Szendvicset már nem utaztatunk. Rájöttem, hogy a jóból is megárt fejenként négy. Így egy-egy szenyát teszünk, inni és inni, gyümi és nasi. HA nagyon megéhezünk, egy Laci konyhánál megállunk valahol. Csodák csodájára, még nem haltunk éhen.

Hol jártál báránykám... zöld erdőben asszonykám.... gyűjtöttünk és gyűjtöttünk. Tele van az erdő kincsekkel. Bizony.

 Az avarban való ugrálás tilalmát felfüggesztettem. Itt végre játszhattunk a zizegő anyagban kedvünkre anélkül, hogy egy városi kutyavégtermék ránk kenődne.

Itt még tiszták voltunk, nagyjából...Nem baj, nem baj majd később kimosom otthon. Juttattam magam eszébe a Lanolint. Valóban, három szuper farmert mentettünk meg alacsony hőfokon.

Amíg mi felfedeztük a környéket, addig apa is szétnézett egy kicsit

Pécs
Sajnos a többi kép valamiért nem sikerült. Az alábbi egyetlen kép megtévesztő. Ő Zsombor, akinek már volt a szülinapja. Az őszi unokás szülinapra készült tortát csempészi éppen a hátsó konyhából a házba.

 Bius találta ki, hogy Barbijával dekoráljuk. Igazából, 2 havonta egyszer ha Barbiznak..., de azért még is valamiért nagy becsben van ez a műanyag  az összes kiegészítőjével együtt.

Ki hinné el, még Tab-on is jártunk nem oly' rég.

Kutyahideg

Bianka sörénye, a fején elszaporodó bárányhimlő párnával történő "nem vakarása" során alakult ki. Az kis hintőpor is besegített, amit eloszlattunk rajta. NEm hittem volna, hogy elkapja ezt a ragályt, hiszen évek óta dőlnek ki mellőlünk rokonok, barátok, ovis társak. Idén kb. szeptember -október környékén kezdődött. Bius árgus szemmel figyelte magát, aztán az orra alatt lett egy kis pici pötty... hát igy kezdődött.

Végre itt van az advent, a képen három szép gyermek. Biuson már nem, a lányokon még nem (látszik) a betegség. Most itthon előszünetezik a két nagyobb. A háttérben lévő kedves , jelképes karácsonyfa, Gréta 3 éves születésnapja körül készült. Azóta hozzánk nőtt. Így minden évben ebbe kerül az adventi meglepetés. A csizmák helyére éppen valami filcből készült csillag, gyertya, szív stb kerül. Az első csizmában pár betű lapult, aminek az értelme: KERESÉS.... és találtak is.

Eddig megúsztuk a telet. Mikor Penni halált megvető bátorsággal fölköltözött a teraszra, elcsórva aktuálisan használatban lévő két rongyszőnyeget, és szétborogatta a virágkötészeti edényeim egy részét, szétrágta a műanyag szélforgókat, és kiborogatta a cserepes krizantémomat, éreztem mondani akar valamit.
1. Unatkozom. Vau
(bocsánat, de bárányhimlős gyerekek nem mehetnek kutyussal játszani)
2. Fázom, vau, vau.
(Az ebédre készült meleg levesből kapott ő is, ill. kitettem neki egy nagy karton dobozt, ill az előzőleg radiátoron felmelegített lábtörlővel betakartam.)

Gréta a bárányhimlőit bent tartja: fülében, orrában... persze a hasán, hátán és a haja alatt is van. Amíg foglalt a két keze, addig nem vakarózik legalább :-)

Gréta leleményessége határtalan, puha vállmelegítő mi mindenre nem jó...

Idén nyáron egy rutin szűrő vizsgálat során, kiderült, hogy meg kell engem műteni ASAP (amilyen gyorsan csak lehet.)

Másnap reggel,amíg a műtétre vártam a kórházban, szerettem volna egyedül lenni, rendezni a gondolataim, felkészülni stb. Azonban a négy ágyas szobában már hárman feküdtek, mikor én beléptem. Egyértelmű kommunikációként, amilyen gyorsan csak lehetett elrendeztem a dolgaimat, és a fal felé fordultam az érdeklődő szobatársaknak jelezve: hagyjon engem mindenki békén.

Ahogy ott feküdtem, magamban mantráztam: Jézus, legyél velem. Köszönöm, hogy itt vagy, kérlek áldd meg az orpeáló és altató orvosokat, kérlek, kérlek, kérlek…

Papírom van róla, hogy ismerem a Bibliát, de egyetlen igevers sem jutott eszembe. Csak egy dal, amit előző héten hallottam: - Ha félsz, csak higyj, ha sírs, tarts ki… van mééééég reméééény, vaaaan mééééég remééééény….

-          Hát persze, hogy itt vagyok. – ismertem fel belsőmben a hangot. Aztán bevillant egy gondolat, itt NEM ÉN VAGYOK A FONTOS. Ez a probléma is el fog múlni nélkülem, vagy velem együtt. Én már megmenekültem, de a szobatársaim még nem ismerik Jézust.

-          AAAAAjaaaaj, hát ebből beszélgetés lesz!

-          Kérlek Jézus segíts, hogy tanúd lehessek…

A meglehetősen személyesre sikeredett  beszélgetés  - közben a nővérke gyakran ki –be járt, és meglehetősen lassan cserélt ágyat - alatt a többiek szépen egymás után hazamentek. Fogalmam sincs mit értett meg a szavaimból a szobatársam, de mivel folyton kérdezgetett, muszáj volt válaszolnom. A végén már azon nevettünk, hogy két „leszedált” ember milyen viccesen tud  - próbálkozik – artikulálni... :-)

-          Csak ennyi? –kérdezte érezte enyhe meglepődéssel és csodálkozó szemekkel, miután imádkoztam érte.

Ejnye, milyen tanítvány vagyok én, hogy rögtön nem táncoltak körül minket mennyei lények… nagy szemekkel néztem a velem szemben ülőre, most mi van?

Aztán kiderült, hogy valami szépen felépített szónoklatot várt tőlem, bocsi J mert máshol úgy tapasztalta, amit ő nem tud megtanulni … Hány diploma kell, hogy valaki megszólíthassa a saját édes apját? (Itt most egy szerető szívű  apukára gondolok, nem egy tekintélyelvű autoriter emberre ) Ilyen „egyszerű” az egész??!!

Valami titok született, egy gyermek megszólította a Mennyei Apukáját.

Amíg a parkolóban a padon ülve egy alacsony növésű fa árnyékában vártam Pétert, rájöttem, hogy  a helyzetemhez bár nem odaillő, boldog vagyok.

Olyan jó volt egy nyitott szívű emberrel beszélni, aki elfogadta hittel Isten Igéjét, az örömhírt, a megmenekülés útját!

Lehet, hogy ezért kellett bemennem? Nem. Az szörnyű lenne! Isten jó, és tudom, hogy jókat ad.

Senki ember áldozata nem képes másik embert megmenteni, csak Jézus Krisztus kereszthalála és Isten élő Lelke.

Akkor? Nem tudom. Azt tudom, hogy Ő jó. HA rossz dolgok is érnek bennünket, Ő kiment sőt, a hasznunkra fordítja a jövőben. Addig is a jelenben kitart mellettünk.

Mennyivel vagyunk különbek mi tanítványok, mint a többi ember? Ki ígérte meg, hogy minden csak úgy lesz, ahogy mi szeretnénk?

Ilyet én nem találtam, de van egy ígéret: … minden nap veletek leszek a világ végéig… aztán egy másik… de bízzatok, én már legyőztem a világot…

Talán nem erre van szüksége azoknak, akik hozzánk hasonlóan nem tudják megoldani a problémáikat? Tanácsra? Még egy jó tanácsra? Nem! Egy élő Jézusra! Merjük elhinni, hogy Ő él!

Hogy volt?

Már lassan vége az ősznek, de még csak a nyári sőt! májusi emlékek begépelés történt meg.

Először is, Gréta megtanította Biust a naaagy kerékpáron kerekezni.
 (Jelenleg videót nem tudok prezentálni, mert elfelejtettem, hogy kell. :-( ... pedig már párszor meg lett mutatva... ha békén hagyják majd Peter site-ját az auditorok, újra leckét veszek)


Másodszor pedig,végre van egy közös fotóm csak is csak is Johival! A kép címe a család közepe, mármint anyai ágon. Anyukám a család középsője , én az ő középsője, Johi meg a mi középsőnk. Csupa csupa középpont.
  

Gyakoroltam a vizsgámra, szerintem ez a stílus inkább biedermeier, még nem vettük, de hát az alapanyagokból ezt tudtam kihozni.Amúgy ez nem egy családbarát kompozíció, de hát éppen nincs otthon egy használaton kívüli recepciós asztal.



Ez a vizsgamunkám...
haza úton elhagytunk belőle pár zöldet, de a bizonyítványomban szépen meg van még.

Következő hatalmas siker, Gréta végre leadta felesleges kilóit!!! :-D

Akkor még volt autónk, és apa elvitt minket a Tátrába egy "edzésére". Amíg Ő a felhőkkel küzdött, mi lent virágot (nem) szedtünk. Fogalmam sincs mi védett és mi nem... Gyönyörű a Tátra májusban!

A végén még a bobpályát is kipróbáltuk sok minden egyében kívül.

 (Gréta)

 (Bius)

(Johi)

viszlát, oda még vissza szeretnénk menni

Minden jó, ha ...

Ha megkérdezem Grétát mi szeret a suliban? Hát persze a szünetek a kedvencei :-D Némi gondolkodás után az ének és a tesi órákat zárta még a szívébe. No meg az utolsó két hetet: játékok, kirándulások. Persze vizsgák, meg szereplések, de a témazárók már lecsengtek. És ez mind mind csupa olyan dolog, amire inni kell (mi esetünkben Cola-t, vagy forró csokit) !

 Elbúcsúzattuk Anikó nénit, aki mondhatjuk mire megbarátkozott Grétával, már mennie is kell. Igaz a mondás, minden jó, ha vége jó! Ha nem jó, akkor még nem a vége... az új tanárnéni is nagyon kedves. Milyen jó, hogy ebben az iskolában csupa kedves tanárnéni van,és  ha még az utolsó két hét jegyében telne az egész tanév év... !

Aztán ott van az úszónapközi, méltó levezetése az évnek. Ahol sok minden hasznos dolgot meg lehet tanulni, pl. a körmön fonást kis lábtechnikával kiegészítve. Biust is magukkal vitték a lányok. Bár még nem iskolás, de mondván, ha a két nagyobbik olyan talpra esett, akkor a kicsi is jöhet. Mondanom sem kell, Bius sem a fejére ejtették, mindenben hozta a formáját, a végén már ott tartottunk, hogy valamelyik tanító meghívta magához gyereknek....

Aztán persze volt itt jutalom, meg igazgatói dicséret és persze Castello, meg Cola vagy Fanta vagy Gyömbér, bármi, csak legyen "szúrós" :-)

 Egy római /görög stílusú koszorú. Rrrrrengeteg meló, és sajna nem is lett olyan, mint szerettem volna, de hát mindenkinek el kell kezdenie valahol.

 Ha kirándulunk, biztosan vagy egy- két kő, ami hozzánk akar szegődni :-)

 Endrééket is megfertőztük, itt éppen Egeden festik az eget a pilóták.

 Biussal hajnalban keltünk, és ezeket a kis kosarakat készítettük az óvónéniknek és a Andika néninek, aki a dadus.

Eged után Fedémes is dukál. Nem vagyok benne biztos, de talán Johi készülődik apával egy starthoz.