Vagy nézem, vagy csinálom. Ez a tanulsága gyerekkorom tévés estéinek. Minek nézzem, ha csinálhatom is? Jött a következő gondolat. Persze a valóságban minden valóságszerűbb -olykor még alantas szükségletei,is belerondítanak az idillbe pl.: hol a budi? - , talán nehezebb is, és el is fárad tőle az ember, esetleg megéhezik, fázik vagy éppenséggel melege van... most a képeket, videókat nézve egy fűtött komfortos lakás kényelméből újra igaznak tűnik a gondolat: csináltuk és most nézhetjük
Fedémes csendes település. Heves megyében, dombokkal, erdőséggel körülvett zsáktelepülés. Tőle egy laza fél óra dombmászásra, siklóernyős oktató park . Még azt a minimális kényelmet, mint csatornázás sem mondhatja magáénak. A világítást a "köz" oldja meg: este közösen világítunk a fejlámpásainkkal.A villany nem is olyan nagyon muszáj, este a szabad ég alatt, a csillagok fényénél romantikus fürdés esetén nem is olyan szükséges, sőt ha van idő kivárni, érdekes élmény, ahogy a csupasz bőrt az esti szellő szárítja... reggel a szomszédok nem zavarnak: a szemközti domboldalon futják köreiket az őzikék. Állítólag a vaddisznók kíváncsibbak, de atrocitást nem jegyeztek fel: nincsenek tanuk...
Minden hétvégén,sőt barátságosabb időben még hétköznapokon is vannak látogatói. Nem egyszer családosok.
Johi ül a fűben ...
Frizbizni még valaki...?
Ebédre várva
Apa, jól bekötötted magad?
Starthely