Vége?

A napokban megkaptuk a telefonhívást, van esély rá, hogy megjavítódik az esszenciális alkatrész.

Addig is egy kis nyelvlecke, a mondani való sem rossz!

Az érzékenyebbek, készítsenek pár papírzsepit, remélem értékes perceket fogtok eltölteni:

http://www.filmnet7.com/index.php?option=com_k2&view=item&id=27:az-utols%C3%B3-b%C5%B1nev%C5%91&Itemid=2

Képtelenség

Egy szép adventi napon történt, hogy valami miatt "elment" az egyik meghajtó a számítógépen. Azt is mondhatnám elhajtott...

Péter szerint a "magától" c. mentegetőzést, a felhasználó, itt a mi esetünkben (L/J úzer) a tükör előtt állva újra felteheti, csak más előjellel: Magától ?

Kérem ez így van. Aztán kiderült, hogy mi a baja , valami titokzatos fekete batyu vette el a kedvét a számítógépnek. Ez a felettébb misztikus "fekete varázslat" a ventilátor szűrőjén keresztül magába szippantotta a meghajtó tudását. Mikor a zsákot kibontottuk, csak fél pár gyerekzokni és más apró műanyag állatok voltak már a bendőjében. Szóval, hogy az a feketeség hogyan került oda, hát...?

Mit is nyelt el a fekete lyuk? Az összes fényképet, és családi videót, személyes dokumentumokat, letöltött "igazságokat", fontos és még fontosabb segéd programokat...

Reménykedtem, hogy tettem félre fényképeket a Szerkesztőbe, de nem.

Hát így képtelenségeket fogok állítani, hogy lehet élvezni az adventi "békés" rohanást, miközben a por állagú tészta mégis összeáll finom linzerré.

Ill. készen van végre a falvédőnk, amit több tucat "filcvarázsos" virágok díszítenek.

Valamint, hogy itt meg ott voltunk, de egy kép sem készült, mert Johikára pont az ünnepek alatt és között jött rá az idei aktuális kruppos köhögő roham.

Tulajdonképpen a "meggyógyult" nak nyilvánított lánykám végigugatta Tolnát-Baranyát, szúrós és rosszalló tekinteteket szerezve mások szemében egyre "zsugorodó" anyának.

Aki apjával együtt azért imádkozott, hogy a "meggyógyult" lány, akit két orvos is "tiszta tüdő" kijelentéssel útra bocsátott, a befulladás határán küzdött a levegőért, hogy kitartson, amíg visszakapja a gyógyszert. Végül 30-án "sípoló" és "pattogó" tüdejére megkaptuk a cseppet, ill. a doktornő javaslatát:

"Anyuka, magára bízom, hogy meddig adja..., ha úgy látja...."

Szóval már a "Szakkönyv" sem kőbe vésett, de hát ugye egy mezei anyuka, mit tudhat...

Most inkább nem fogok ódákat zengeni a "meg nem értett" és "egyszerű" háztartásbelik mártíromságáról, akik az "állam terhei" és ott "csak" VANNAK. Szóval, a lényeg, kezemben a gyógyszer, egy csatát megnyertünk. Nem adjuk fel.

Aztán képzeljük el, hogy EGY darab "balettos "Barbie 2490 ft) a boltban még a szeretetteljes Adventi sarcolásban, aztán miután lementek az ünnepek az árát is magával víve 999 forint...

Nekünk X3! Hogy is van ez?!

Már csak egy képtelen ötlettel állok elő, amit a lányoktól hallottam:

"Képzeljük el, hogy nincs suli, sem ovi. Anya tanít minket, és mindenki magától jó és mindenki magától szeret tanulni, és együtt vagyunk mindig, mert apának sem kell sokat elmennie itthonról...."

Hát, képzeljük el, ha merjük!